Szép a puszta

1999

Kaligramm

39. szúrj meg…
40. én vagyok a kék bor…
41. új arcot rajzolok…
42. futó emberek…
43. megrajzolom a szádat…
44. kaparok jobbra…
44. a nő egyszerűen gyönyörű…
45. köszönöm…
46. vezess el a sivatagba…
47. három malacot…
48. Lenin és Helga
49. kirakom a…
50. kilyukasztom a jegyemet…
51. mosolygó színek…
52. az óceán falait…
53. simítom a füvet…
54. nehézkesen fordulok…
55. no a kezem…
56. a koffer
57. úgy szeretnék…
58. tanulj meg…
59. nyújtsd a kezed…
60. ha hánysz…
61. én most felrepülök…
62. otthonszámtan…
63. tegyél egy fél margarint…
64. egy csepp…
65. túl puha az arcom…
66. piaci esemény…
67. ha egyszer…
68. karó légy kedvesem…
69. ha valaki eltunik…
70. a gőzölgő ember
71. lassan elorebukok…
72. nyugszom a folyón…
73. szép a puszta… (2)

szép a puszta

szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta

←

én már nem kiabálok

én már nem kiabálok
én már nem vitázok
én már ezzel nem foglalkozom
én már ezzel a nem-foglalkozással se foglalkozom
én már az égvilágon semmit le se tekerek
én már nem ugrálok
de ha egy szót szólsz
letépem a fejedet

←

dobd le nekem a padlásról

dobd le nekem a padlásról
a kaszát
a széket
a szemüveget
dobd le nekem
a vödröt
az aratócséplőt
a csizmát
dobd le
a csutkákat
a zsákokat
a kést
dobd
a földgömböt
le a földgömböt
dobd le a földgömböt

én feldobom neked
a még meleg
kezemet

←

ez is az

ez is az
meg az is ez
ez is nyomja
az is nyomja
ez is iker
meg az is iker
ez is nézi azt
az is nézi ezt
ez se nagyobb
az se kisebb
ezt is idegesíti hogy ugyanolyan
azt is idegesíti hogy ugyanolyan
ez is mindig ugyanaz marad
az is mindig ugyanaz marad
ez is látja önmagát ahogy meghal
az is látja önmagát ahogy meghal
ez felrepül és szertefoszlik
az meg nyomja hátulról a kétfejű tehenet
így is úgy is
egyedül

←

a focimeccs

Tenger, partján hegy, rajta felfelé sorakozó katonák.

Labdáznak, kapálnak, felfelé tartanak. A hegytetőn

a halál ül. Az egyik fiú felér hozzá,

s azt mondja:
– Gyere velem focizni!
– Nem, kösz, nagyon fáradt vagyok, inkább adok neked

egy fagyit. –
mondta a halál.
– De mi nagyon szeretnénk focizni veled! – erősködtek

a katonák, most már többen.
– Á, inkább adok mindenkinek egy-egy fagyit, jó?
De a katonák, most már sokan, hajthatatlanok voltak.
– Gyere, gyere, focizz velünk, játssz ellenünk, nagyon

jó kis csapatunk van, győzni szeretnénk! -kiabálták

izgatottan.
– Hát jó, legyen, jöjjön a meccs! – mondta a

halál, s lerúgta őket a hegyről a tengerbe,

s a katonák mind meghaltak.
– Egy – nulla – mondta, s elment aludni.

Aludjatok ti is, kedves barátaim.

←

nézek kérdőn

nézek kérdőn
ide-oda nézek
kereslek
hogy szemem
megnyugodjon
lassan rád álljon
hogy végül
nyugodtam
rádlőjem
a szemgolyómat

rád
az irányvesztett
időre

←

ütök ide egy kis pecsétet

ütök ide egy kis pecsétet
ütök oda egy kis pecsétet
ide is ütök egy pecsétet
oda még egy pici pecsétet
ide is egy icipici pecsétet
oda is egy icipici pecsétet
fejemmel a falon
csak ne piszkolódjon a ballon

←

most hunyd be a szemed

most hunyd be a szemed
most lassan felrepülünk
most már nem fáj
az űrhajó lassan mögéd száll
rádcsatlakozva vibrál
most a beteg szervet kivesszük
helyette újat teszünk
hátulról kicseréljük
a meditációs gombócokat visszaépítjük
az ufók körülöttünk nyugodtan vásárolnak
nem látják hogy talán tévedésből
önkéntes természetgyógyászként
női helyett egy férfi szervet
ültettem beléd
de hamarosan meggyógyulsz
csak ki ne nyisd a szemed
mert akkor meghalsz
csak bólogass
és remegj tovább

←

Frank Sinatra utolsó küldetése

Frank szomorúan ült foteljében. A tévét

nézte, adógondjai gyötörték, érezte

nagysikerű pályafutásának végét.

Mélyen elkomorodott. A tévé se érdekelte

már, csak saját arcát viszontlátva tudott

valamelyest megörülni, amely egyre ritkábban tűnt

fel a képernyőn, egyre aranyfogúbb lett, s már

csak holmi kezdő énekesek méltatásakor vagy

termékbemutatókon mutatkozott. Ezen az estén azonban,

látva a jugoszláviai háborúról szóló

riportokat, átvillant egy mentő gondolat szép frizurája

alatt, s rájött, mit is kellenne tennie a nagy „come

back”-hez. Fogta mexikói népviseletét és

hawaii gitárját, s eldöntötte, hogy kvázi

népzenét gyűjtve békét teremt a sokat

szenvedett országban, s újra ő lesz a világ

összes képernyőjén a sztár.

Miután leszállt a ferihegyi repülőtéren,

segítőtársai hamarosan átvezették

a háborús terepre, ahol Frank leült az út

szélére és rázendített új

dalocskájára, megrázó hévvel rángatva

a gitárt, fogai közé szorítva a röptéren

kapott cigarettát:

Fel is út, le is út, be is út, ki is út,

Jaj de szép a még kiaknázatlan tejút, yeah!

Romantikusan visszhangzott a gyönyörű dalocska a festői

boszniai tájon, s ha törte is a világoskék

csizma tyúkszemes lábát s a lumbágótól

nem ment a fejhátravetés, még mindig a lehető

legelragadóbb Niebelung manó se volt rokonszenvesebb nagyszerű

Frankünknél.

Hamarosan lefékezett egy autó, intett belőle egy

srác, Frank beszállt és már tovább

is indultak. A három nagydarab srác rámosolygott,

s ő válaszképpen újra rázendített:

Fifi gyeve vissza, fifi gyeve vissza,

Váv téged a papa, váv téged a mama, váúvá!

Az egyik srác mondott a másiknak valamit, s hamarosan

irányt változtatva folytatták útjukat. Frank

is folytatta:

Te vagy az én napsütésem,

Rántott hús az átsütésben, ouh yeah!

A katonafélék egyre morconábban néztek rá.

Nyilván azt gondolták, hogy a nagyérdemű

művészt az ellenség évtizedeken keresztül

képezte ki, hogy most bevethesse ellenük.

Ess eső ess, bébi ne nevess,

Inkább csőröstül az ágyba fektess!

A dalocskát követően erős ütések

érték barátunkat, elájult, s arra tért

magához, hogy a három fiú villanygitárral,

szintetizátorral és dobokkal felfegyverkezve élesztgeti.

– Te énekelni „Don’t Worry Be Happy”!

– De én sajnos nem ismerem ezt a számot, én jövök

távoli országból, ott mások a szokások,

én inkább énekelni Viva El Pueblo a Los Sciencios

bandától.

Iszonyatos ütés érte, berepült a konyhába,

majd a katonák utána rohantak és üvöltötték:

– Mi akar hallani Don’t Worry Be Happy, vagy megenni Teneked te papagáj

állat.

– Én nem ismerni ez népdalocska.

Az egyik alak begyújtott a kályhába, a főzőlapra

ültette Franket majd odakötözte. A másik kettő

szintin és dobokon kezdte a szám kíséretét

játszani, idiótán vigyorogva:

– Te nem énekelni, mi megenni. Te énekelni, mi téged

tenni elnök.

Frank látta, hogy nagy bajban van, s rázendített

halottat is felébresztő Hozsannájára:

– Elvis fiam azt mondja, nem kell neki a kisdobja,

Inkább kell a pacalja, ami a gyomrát feloldja, yeah yeaaaaaaaaaaaaaah!

11

Az őt a rezsóhoz kötöző srác

vérbeforgó szemmel nézett, a szintis elájult,

s a dobos egyedül folytatta immár kísérőműsorát.

Ezek ketten behoztak egy benzines palackot, s bedobták a tűzbe.

– Gyere ki a hegyoldalba és ott rám várj,

Amíg befejezzük ügyünket én és

Mr. Bodry, a kutyám!

A három harcos egyre kimerültebben és letörtebben

hallgatta a rettenetes műsort. A dobos már régen

leesett a székről, a másik kettő viszont

aléltan feküdt a tűzhely mellett:

A szerelem a legszebb fáklya,

Ma egy csóró gyufa, holnap netán égő

máglya.

Lalalaaaaaa!

Az egyik katona utolsó erőbevetéssel segítséget

akart hívni, erősítést, ellenséget,

bármit, csak ennek már véget vessen, Frank viszont

belemelegedett, kis hajpótlása félrecsúszott,

már a katéter vége is a díszes csizmaszárat

verdeste, de lankadatlan erővel folytatta:

Arcodon olyan a piros-zöld-lila pír,

Mint a legelőn egy várakozó ír.

A forró tűzhely már égetni kezdte hősünk

húsát, habár melegvizes gumitömlője

most szigetelőként védte, műlábát

viszont nem zavarta a meleg.

Olyan szép vagy mint én,

Te is, én is: man e-kén!!!

Az egyik katona utolsó erejével elővette gyermeke

fényképét, majd lelkét kilehelve összerogyott.

Frank folytatta műsorát rendkívüli tapasztalatával:

Bugyi bugyi saláta,

Furulyázik a nagy- csága!

Eközben idegesen rángatózott, egyik-másik

végtagja leszakadt, fogsora is kiesett s zizegve olvadt a forró

vason, de ennek ellenére felgyorsult robotként tépte

a gitárt bőszen üvöltve:

Milyen szép ami szép,

Milyen csúnya ami ép,

Csókolj, csókolj, csókolj,

Műlégzés és popcorn!

A két másik katona pszichotikus állapotba került

a hangok hallatán, egymásra támadt, az erősebb

kiszakította a másik karját és felmázolta

a falra:

EZ AZ ÉN UTAM, UTOLSÓ FUTAM

MÁJ VÉJ MÁJ VÉJ MÁJ VÉR MÁJ

VÉR

Frank már jócskán összesült, s zsugorodottan

kacsingatott a rezsóról üvöltve:

Győztem, én tudni a dalocskát de én nem

énekli,

Don’t worry, be happy, don’t worry be happy.

Ezután még egy-két sercenés hallatszott,

s hősünk örökre eltűnt a megfejthetetlen

kémiai reakciók örvényében. Ezután

léptek hallatszottak, bejött a szobába két

egyenruhás béketeremtő, egyesek szerint Beavis

és Butthead, s azt mondták:

hehe, hehe, hehe, lejárt az időd haver,

máj véj máj véj máj véj máj

véj!!!!!!

←

legyen piros a fejed

legyen piros a fejed
legyen barna a hajad
legyen sárga a füled
legyen fehér az arcod
legyen fekete a szemed
legyen kék a kezed
legyen lila a nyakad
legyen fehér az arcod
legyen szétvert a karod
legyen vérző az orrod
legyen lyukacsos a fejed
legyen fehér az arcod
legyen fehér az arcod
legyen fehér az arcod

←

megolajozom a nyakamat

megolajozom a nyakamat
rögzítem a karomat
átdrótozom a lábamat
körbefűrészelem a törzsemet
kicsavarozom a belemet
lebetonozom a szívemet
laposra reszelem a vesszőmet
szétkalapálom a fejemet
a fejemben az iránytűt
az üres iránytűvel
elindulok haza

←

a halál

a halál
mindig mindenki réme volt
tudták
hogy reggelente egy joghurtospohárba élvez
üvölt és forrón bűzlik
mindenre elvetemült
s a halál
hozzánkköltözött
albérlő lett
naponta elkapta az ellenőr
a konzervektől szédült
s fokozatosan veszíteni kezdte varázserejét
orvoshoz ment
a hasát felnyitva zöld lecsókolbászt találtak
majd gyógyszertárba küldték
de a sorbanállástól elájult
utolsó erejét is elvesztette
lassan felhagyott munkájával
vett egy kis tévét
reklámokat nézett naphosszat
munkahelyet keresett sikertelenül
ügynöknek jelentkezett de kiröhögték
így végül kiugrott az ablakon
s lett
hosszú pályafutása során
először öngyilkos-jelölt
de nem halt meg
mert szemetesgödörbe zuhant
ezért fogta magát
és eszeveszetten elszökött
kis otthonunkból

←

énneki lenni semleges

énneki lenni semleges
neki nem érdekli semmi
neki lenni mindegy
lenni fontos szabadság
szeretni fiatalok
el se menni szavaz
szeretni virágok
szeret neki budapest
érdekli sport
neki utál szélsőség
lenni szép hidak
neki szeret magyar konyha
neki fridzsiderbe
nem lenni jó dolog
nem neki lenni sok jóember
neki lenni fridzsiderbe
sok gonosz vadállat ember
én levágni és enni vadállat
szeretni szép
neki rendes világ

←

beveszem ezt

beveszem ezt
mert lenyelem ezt
hisz részben igazad van
és nagyon érdekes vagy
sőt, a meglátásod eredeti
és én valóban hiszem
hogy beveszem ezt
és lenyelem ezt
és előbb-utóbb
kihányom ezt
hogy bevegyed ezt

←

kávézom a szobában

kávézom a szobában
nyugodtan
észre se veszem
hogy a szekrény tetejéről
a kabát integet
rágyújtok
ő rám ugrik és püfölni kezd
én megriadok védekezek
a kabátba gabalyodva
ütök-verek
de a kabát az erősebb
erős egyeneseket húz be nekem
elesek
kúszva menekülök
a kabát leül
kávézik és rágyújt

←

fehér asztalon

fehér asztalon
kis gumimalac
áll és vár
fehér asztalon
kis ébresztőóra
leáll és elmerül
fehér asztalon
tizenhárom alma
elszárad és eltűnik
fehér asztalon
egy vízzel teli üveg
fekve forog gyorsan
és ontja magát
fröcsköl, pezseg
forog és folyik
forog és folyik
lehányja magát
az asztalról

←

nézem a tévét

nézem a tévét
simogatom a tévét
megtisztítom a tévét
beállítom a tévét
becsülöm a tévét
figyelem a tévét
üdvözlöm a tévét
hallgatom a tévét
szeretem a tévét
élvezem a tévét
mert szomszédom
levágott fejének
olyan jó
otthont ad

←

a kirándulás

Akkor levágták a fiút, fóliába csomagolták

és a többi élelmiszerrel együtt a csomagtartóba

tették és elindultak.

– Hová menjünk? – kérdezte a férj.

– Valami vízpartra, ahol a tiszta levegőn jót

ehetünk. – mondta a feleség.

– Mégis, hová?

– Valahová a Balatonpartra.

– Jó.

Rövid utazás után egy szép füves részhez

értek a tóparton. A víz gyönyörű

volt. Kivették autójukból a szétnyitható

székeket és az asztalt, bekapcsolták a rádiójukat

és hozzáláttak az autómosáshoz. Időközben

egy ember szállt ki a kocsijukból és ment el, de

ők nem vették észre.

– Te, ki ez a srác?

– Milyen srác?

– Akit elhoztunk.

– Ja…egy középiskolás gyerek, valami rock-zenész,

ilyesmi.

– És mit keresett az ajtónkban?

– Semmit. Beadott valami kazettát, hogy hallgassuk meg.”Dalok

a szabadságról” azt hiszem. Valami ilyesmi.

– Aha.

Az autó már tiszta volt. A férfi elővette

a felfújható matracot és pumpálni kezdte.

– Azt mondta, hogy vegetariánus.

– Aha.

– Meg, hogy sajtot sem eszik.

– Ugyan!?

– Lehet, hogy nem is olyan jóízű a húsa,

ha egyszer szinte semmi jót nem evett. Meg…biztosan drogos

volt. Mocskos szegény.

-Biztosan.

A férfi visszafeküdt a felfújható matracra

és bekapcsolta a kis hordozható tévéjét.

A nő hozzálátott a főzéshez, halkan

böffentett egyet. Valaki ismét kiszállt a kocsiból

és észrevétlenül elment.

– Most már vedd elő, mert sose fog elkészülni

– mondta a nő.

– Micsoda?

– Hát az a zenész akit összeszedtél. A hülye

srác.

– Jó-jó, hozom.- mondta a férj engedelmesen. Odahozta

a testet és a tévé elé fektette.

– Süssük vagy főzzük? – kérdezte

a nő.

– A sütéshez nagyon ormótlan, új nyársat

kellene készíteni vagy bemenni a faluba egy nagyobbért,

főve meg nem olyan érdekes.

– Nem baj! Jó sok zöldséggel meg galuskával

nem is lesz rossz, elveszi majd a rossz drogos mellékízét.

Igaz, hogy nem fér be csak a bográcsba, fagyasztani meg

most már késő. Sebaj, kitalálok valamit.

A férfi feküdt selymes mackóruhájában,

vitaminsalátát evett és a Mindent vagy semmit kvízműsort

nézte. Elcsodálkozott, hogy mennyi érdekes ajándéktárgyat

lehet nyerni.

– Te, anyus! – szólt a nőhöz.

– Igen?

– Lehet, hogy meghagyhatnánk máskorra!

– Mit?

– Ezt a hülye anarchista drogost.

– Miért?

– Fogadni merek, hogy szart se ér a húsa, még

mustárral sütve se.

– Hát akkor, mi legyen?

– Te, láttam most a tévén valamit.

– Mit?

– Egy vadászotthont mutattak be.

– És?

– Gyönyörű kitömött állatok voltak

a falakon. Ha a vadászok az állatokat szeretik és

kiteszik azokat a falakra, akkor mi, akik a fiatalokat szeretjük,

belőlük tehetnénk ki egy párat a falra. Akkor

mások is gyönyörködhetnének bennük.

– Hát jó, csináljuk.

A férfi elővette barkácskészletét,

kibelezte a testet, megtömte földdel, neylonbacsomagolta és

a szemét rögzítve odavitte a nőhöz. A

kocsiban egy ember hadonászott, de nem vették észre.

– Nézd, milyen édes! – mondta a férj.

– Tök jól néz ki. Várj csak, van egy ötletem.

– szólt a nő s elfutott, hamarosan egy vastag divatlappal

térve vissza, amit a fiú hóna alá rögzített.

– Hová fogjuk tenni? A gyerekszobában jól mutatna,

a kicsi is játszhatna vele, néha megvizsgálhatná,

ütögethetné…esetleg a fogaiból kis nyakláncot

készíthetne. Meg hát egyben egy jó kis elrettentő

példaként

is szolgálhat.- mondta a nő.

– Á nem, ez sokkal komolyabb darab annál. Egy igazi drogos.

Jó fogás, mi?! Tudod mit, a nappaliban a kandalló

elé tesszük a testét, a fejét meg a fehér

zongorára, jó?

– Tök jó, mert akkor a vendégek viccesen ráhamuzhatnak

– Ha egy léket vágunk a fején, akkor akár

egy rádiótelefon-tartó is lehetne. Siessünk

haza, hogy minél előbb hozzáláthassunk.

Összecsomagoltak és beültek az autóba. A férfi

vezetett és halkan dúdolt. A nő ragaszkodóan

megsimogatta. Sötétedett. Csendes öröm lengte

be a nyárvégi estét. A férfi tudta, hogy

valami megmagyarázhatatlanul fontos és merész dolgot

követett el. Az autó bepárásodott ablakára

ráfirkálta:

„Szabadság!”

← 19.

ördög mondja: húzz ki a kútból
FIAM
elnézést, hozzám szólt-kérdem
ördög mondja : ne hülyéskedj édes
FIAM húzzál ki
hozzám beszél – kérdem
FIAM ne csináld
itt vagyok már két hete
vernek-éheztetnek-megaláznak
segíts kimásznom a kútból
azt hiszem összetéveszt valakivel-mondom
valószínűleg képzeleg
én más fia vagyok
de ha fázik és rosszul bánnak önnel
akkor szívesen segítek
kihúzom abból
a hideg nedves kútból
és besegítem
a kemencébe

←

20.

kissé fáradt

kissé fáradt
fáradékony vagyok
nem tudom
mi lehet a bajom
már menni
már állni
már ülni
már újból menni
már feküdni is
alig tudok
aluszékony és fáradt
kedvetlen és fáradt
fásult és fáradt
fáradt és fáradt vagyok
pedig csak egy
hátamra ragasztott hullával
kell stoppolnom
a sivatagban

←

felfutok az arcodon

felfutok az arcodon
szögleteit kinyitom
hegyeit megmászom
erdeit kibontom
takaróit szétszakítom
nedvét megiszom
s táborozok nyugodtan
továbbra is
a világbabán

←

jöjjön délután

jöjjön délután
8-kor a Futó utcába
velem találkozni
én viselek majd
lila zakót lesz
a kezemben virág
rendes vagyok
szeretem a gyerekeket
egy-két-három nem probléma
én barna magas
jóképű vagyok
jöjjön okvetlenül el
énnekem munkám
ismét van
a lakás esetleg probléma
de mégse lehet probléma
biztosan felismer majd
nagyon szeretem zenét
van egy szép rádióm
hangosan szól majd
a mankómraszerelve

←

úszom a vízen

úszom a vízen
keresem a kisfiamat
úszom a vízen
lebegek
úszom a vízen
belenyúlok és elmerülök
úszom a vízen
keresem a kislányomat
úszom a vízen
rúgom magamat előre
úszom a vízen
újra és újra mosom arcom
úszom a vízen
a fenéken meglátom magam
a fenékre süllyesztem magam
a képbe beleilleszkedek
a képbe belemerevedek

←

az információk világában

Az anyagok nagyon összetettek és rengeteg parányi

részecskéből állnak. Ha megvizsgáljuk

ezeket a parányi részecskéket, akkor észre

fogjuk venni, hogy érdekes módon, ezek további

sokezer apró részecskéből állnak.

Ugyanakkor ezek a már rendkivül parányi, szinte észrevehetetlen

részecskék is többmillió egészen apró

részecskéből állnak, ezek pedig sok-sok

milliárd szinte észrevehetetlen parányi alkotórészből

és részecskéből tevődnek össze.

Ezek a parányi világok viszont fantasztikus rendszerekbe

fonódnak össze, olyan felfoghatatlan harmóniával

épülnek egybe, amely által mikro-rendszereket képeznek.

Ezek később egyre nagyobb és egyre fontosabb struktúrákat,

ugynevezett szisztémákat képeznek, amelyeknek a

milliói alkotják a szerves világot. Ha ezek megfelelő

viszonyban vannak egymással, akkor giga-rendszereket képeznek,

amelyek hatalmas kiterjedésűek és felmérhetetlen

fontosságúak, s aki a róluk való tudást,

vagyis az információt birtokolja, az a leggazdagabb és

legboldogabb ember a világon, mert az információ

a legnagyobb érték a világon.

Karcsi az információk tulajdonosa. Õ nem tudja

pontosan megmondani, hogy az ő puha, mackóruhás

vastaghúsa miből áll, de ha fekve elhelyezett igencsak

szagos testét lazán előrebillenti, s dinnyés

térdét összeszorítja, akkor tudja, hogy jelentős

gázfelhő szabadul majd fel renyhe bélrendszerét

hagyva el, s ő, aki ennek az információnak birtokában

van,ő a leggazdagabb és legboldogabb ember a világon,

mert ez csak az ő információja, s ezt senki tőle

el nem veheti, a legmodernebb készülékek sem érzékelhetik,

az ő gázkilövellési információját

meg nem szerezhetik, s semmilyen algoritmus meg nem tudja jósolni,

csak az információbirtokos Karcsi, hogy ez mikor és

miért, mi által kiváltva fog újra, megannyi

fantasztikus helyzetben és fergetegesen megismétlődni,

egyre nagyobb és nagyobb rendszerekbe összeépülni

és egy minőségileg is új világot,

a jövő galaxisát, a globális Karcsi-gáz

univerzumot létrehozni.

Karcsi, gratulálunk!!!!!

←

táncolok

táncolok
táncolok
fél lábon
egy lábon
kislábon
nagylábon
táncolok és
ugrálok
lassabban
lőjj alám
az idő is
táncol
az idő is
lő alám
lő alám
és táncol
lövi alám
lövi alám
saját magát

←

ha megbotlok

ha megbotlok
rúdugrok
mezítláb a jégen
helybenfutok
gátat ugorva
nyársrúdra csúszok
rudat szorítva
lendülök fel
halál-stafétával
balesetről dobbantva
fejed felett
átbotlok
hátulról magamat
rúdugorva átlököm

←

szomszéd szegény mondja

szomszéd szegény mondja
80 forintért adok liter teát
másik szomszéd mondja
még jó gyógyszert adok olcsón
harmadik szomszéd mondja
szívesen feltakarítok vagy javítok
negyedik szomszéd mondja
20 forintért elmondom az életem
én ötödik szomszéd
zavartan nézek körül
vödörből kotont kihalászok
kotont adok egy krumpliért
mondanám de közben látom
hogy bent iszonyú tempóban
egy kis szív dobog

←

a katona levele

Tisztelt Egészégügyi Bizottság!

Egy nem mindennapi problémával fordulok a Tisztelt Címhez

végső elkeseredésemben komoly problémám

miatt.

A szolgálat első napjától érzem,

hogy lassan összemegyek és egyre kisebbé válok.

Mostani méreteim aggasztóak, hiszen még az is problémát

jelent számomra, hogy egy kulacsra felmásszak, testem

nagyfokú rugalmassága ellenére. Eleinte a változás

nem jelentett problémát számomra, mert virgonc

voltam a tankbamászáskor, úgy el tudtam bujni egy

sapka alatt, hogy egy szupertitkos konferenciát is kihallgathattam,

vagy szorult helyzetben az ellenség megtévesztésére

cincogva a sarokba futhattam. A gondok akkor kezdődtek, amikor

egy magas, erős, undok katonatársam disznó módon

a nadrágjába tett, s erőszakkal ott tartott egész

nap. Hiába akartam kimászni, ahogy kidugtam a fejemet

leköpött és visszatolt, sőt, egy kis zsineggel

odakötözött csúf szijához. Szóval,

lakhelyet változtattam. De az igazi gondok akkor kezdődtek,

amikor katonatársam barátai előtt elővett

és arra kényszerített, hogy katonadalokat énekeljek

táncolva a polcon, amig ők csablecsacsiztak. Ha nem voltak

megelégedve produkciómmal, akkor sörösüvegeket

végtak hozzám, leköptek s minden füstöt

rám füjtak, és ami a legrosszabb, betettek a nadrágjaik

különböző zsebeibe, ahol igencsak fuldokoltam.

Tisztelt Doktor Úr!

Azóta leültünk katonatársammal, hogy megbeszéljük

a problémát, vagyis, tulajdonképpen a tenyerén

ültem a fárasztó zsebmunkálatokat követően.

Barátom szerint az egyetlen megoldás az, hogy nővé

változzak. Tudom, hogy ez furcsán hangzik, de munkámat

már megszoktam, s viszonyunk javításának

szükségét érzem. Ugyanis, ilyen pici lévén

a kutyák-macskáktól kezdve a baromfikon és

szobaállatokon át a kis éles tárgyakig annyi

minden veszélyeztet, s ezektől a veszélyektől

csak egy erős, mellettem kiálló katonaember tud

megvédeni. Egyébként, úgy érzem,

hogy melleim valamicskét megnőttek, s gyakran émelygek,

olykor sírhatnék nyomaszt. Lehet, hogy terhes vagyok?

Barátommal nagyon szeretnénk egy kis lurkót, az

nem baj, ha ugyanakkora lesz mint én, s az se, hogyha lány

lesz, csak legyen egy kis katonatiszt, aki majd vígan énekel

a polcon. Ez a leghőbb kivánságunk. Mert megszerettem

ezt a tisztet, és szülni is akarok egy tisztet! Szülni

akarok!!! Szülni akarok egy tisztet!!! Egy tiszta tisztet akarok

szülniii!!!

Ugye, van megoldás? Kérem, válaszoljon.

←

pötty

pötty
pötty
pötty itt
pötty ott
egy a fülem mögött
másik a nyakamon
piros pötty
sárga pötty
pötty az orromon
pötty a hátamon
pötty itt
pötty ott
pötty a torkomban
pötty a tüdőmön
pötty a szívemen
pötty a herémen
testemen mindenütt pötty
számtalan pötty
kívül-belül pötty
herémen pötty
fejemen sok-sok fekete pötty
hogy a nekem rohanó labdarúgó
véletlenül se tévessze a labdát
itt is pötty
ott is pötty

←

volt egy női ballonom

volt
egy női ballonom
gyakran fojtogatott
a karjával
gyakran fojtogatott
a lábával
eleinte élveztem
meglepettem vakkantgattam
majd egyszercsak
dühösen ellentámadtam
vállából ujjait majd övét
kiszakítottam
ezután nyolcszor átszúrtam
ráfestettem egy kecskét
szétvágtam még négy helyen
ráerősítettem-kötöttem
a hasalatti törpére
s rohantam vele büszkén
keresztül-kasul
a város kabátján

←

egy arccal

egy arccal
egy életet végigélni
egy arcot
kis pionírként
mindenhol bemutatni
napos reggelen
temetőben körbevinni
ugyanazzal az arccal
váltás után továbbfutni
a lekopott részeket benöveszteni
leszerelt részek nélkül is
továbbvinni és futtatni
egy arccal szégyenkezni
zongoraórán elégni
egy életnyi zongoraórán
csendben maradni
felhőarccal
bokrok közül
kinézni
vele a föld alatt
elbújni

←

új akarok lenni

új akarok lenni
új idegszálakat kapni
azokat villanypóznákra kötni
minden gondot oda felkötni
közben párazakóként eltűnni
délibábként röhögni
sötétben idegvezetéken egyensúlyozni
parton kimerülten sétálva
villamosszékre ülni
szépen belegabalyodni
idegtelefonon gyorsan
új zakót kérni

←

kiskalap

kiskalap
nagykalap
sokkalap
fűrészelem
fűrészelem mind
mert támadnak
levágják a fejemet
ide-oda ugorva a szobában
az ágy alól előrepülve és bombázva
támadnak-csábítanak
gyomron vágnak
fűrészelem
amelyiket elkapom
fűrészelem ketté
hogy jól álljon
kettészakadt fejemen

←

a játszótéren

…benézek a játszótérre, gondolva egyet

leugrok a bicikliről és befutok, minden szép rendben

áll, sehol senki, az egész játszótér

kihalt és kihivó, lassan besétálok, megsimogatom

az apró salakot, érzem a melegítő, karcoló

napsütést, kissé szédülök, nyugodt

vagyok, s lassan forog velem a játszótér, elkúszok

a hinták alatt, találok egy üres gyufásdobozt,

behumom a szememet, átfordulok és beesek a homokozóba,

megmosom benne a hajam, pihenek, ébrenalszok, meglátom

a hintalovat, elé ülök és boldogan ugatni kezdek,

átfutok a házikóhoz és mellette elbújok,

hogy senki se láthasson, megmosom az arcomat a homokban, eszek

belőle, átfutok a hintához és nézem

ahogy a szelecske hintázik, csücsül rajta és

rajtam, bebújok a hinta alá és lecsücsülök,

és csücsülök, csücsülök, kakilni

kell, visszamegyek a lovacskához, megpróbálok ráülni,

pipiskedek de nem megy, visszamegyek a hintához, megpróbálok

felülni rá, de nem tudok, odakúszok a csúzdához,

de ott se tudok mit kezdeni, végül elájulok és

befelé zuhanok, zuhanok…….

………….érzem,hogy valaki piszkál, lökdös,

megpróbálok megmozdulni, de nem tudok, fel akarok állni,

de nem tudok, mondani akarok valamit, de nem tudok, csak fagyottan csücsülök,

mozdulatlanul csücsülök és látom ahogyan

egy gyerek egy bottal piszkál és lökdös, taknyos

és vigyorog, egyre jobban vakargat, ütöget, s a többi,

rengeteg gyerek is nevet, vigyorog, homokot, köveket dobnak rám,

a kisfiú a pofámba vigyorog, grimaszokat vág, s

ekkor látom meg magamat a szemében, halélrarémülök

FAMADÁR VAGYOK! FAMADÁR VAGYOK! s a fiú röhögve

cibál és rángat és vakarász, egy

bottal ütögetni kezd, vakargat és ütöget,

vakargat és ütöget, s érzem, ahogy emelkedik

bennem valami, növekszik, emelkedik, növekedik a lábam

között, előjön valami puha, mozgékony,

valami nagyon védtelen, emelkedik, feláll, áll,

nagyon sérülékenyen felállt, mozog, s én

mozdulatlan vagyok, tehetetlen vagyok, a gyerekek nevetnek és

egy erős ütéssel a vigyorgó letöri, röhögve

lökdösi, bökdösi, a gyerekek egymásnak lökik

undorodva, ijesztgetik vele egymást, s végül a taknyos

kisfiú a házikóhoz viszi és feltűzi

a toronyra, és nevetnek, egyikük elorditja magát

ZÁSZLÓFELVONÁS!…és nevetnek, nevetnek,

nevetnek…

…én szeretem a gyerekeket, azóta is mozdulatlanul,

üveges szemmel nézem őket, ahogy játszanak

a játszótéren és örülök,

ha időnként fejbevágnak, vagy felmásznak

rám, vagy ide-oda rángatnak, s remélem más

téren, más módon is segithetek nekik most is, és

a jövőben is…

←

napsugarat

napsugarat
rögzítek
tüdőmmel

nagy eső
róka fut át a fák között
medve harmonikázik
őzet cibálnak

árvíz

napsugarat
rögzítek
tüdőmmel

←

kukázok, kukázok

kukázok, kukázok
ami használhatatlan
az utamból félrerúgom
kis műanyagkabátot felemelek
szívverését hallgatom
visszadobom
szétszakadt fejű
kiskacsát
kormányhoz ültetek
lyukas pokrócba
bújok-kilesek
az fojtogatni kezd
újra felkelek
sétára indulok
a nagy kalapban
a felesleges agydarabokat
az utamból félrerúgom

←

időben

időben
merevedek
meg
vagy
lassan
szeretek
mozdulatlanul
feszülni szét
merev
mutatómmal
ütve szét
az órát

←

virág lipót

virág lipót
a konyhában ül
teát főz
ólomtáblákat ragaszt
a levegőbe
visszaül és néz
rozsdát szór
a szivarzsebébe
zakója gőzölög
kinyitja gyomrát
és újságot rejt el
virág lipót nyugodt
mert virág lipót nincs
gőz ólmon pihen
joyce az udvaron tüzel

←

szúrj meg

szúrj meg
hogy felébredjek
szúrj
hogy ezt elhiggyem
szúrj meg
hogy gőzöm kitörjön
szúrj
hogy lázam téged is melegítsen
szúrj meg
hogy biztos legyek abban
szúrj át
hogy emelkedve felfelé
szúrj
kihúzzam magamból
a szúró
szigonyodat
hogy elindulhass

←

én vagyok a kék bor

én vagyok a kék bor
merülni én akarok
dunafenéket alulról látni
hajó ne legyen
jéggel-telt kutyát
szorítok
remegő szívre
merülök
akarom a sötétzöld mandzsettát
keresem a halál-kék
fényedet melegítem
meztelen folyóban
kék merülésben
simulva ki

a borban légy vagyok
légy légy!
megfagyok
még még!

futok futok
helyben hazafutok
az öleden
zátonyra futok

maró merő
légy légy
fejedre ragadok
megfagyok

új arcot rajzolok

új arcot rajzolok
új embert találok
új arcot találok
magamnak kitalálok

mindig ha meglátlak
a fejemmel halászlak
a fejedet halászva
a fejedet magambavarrva

új arcot rajzolok
millió fejet magambavarrok
új arcot rajzolok
világarcot ragasztok
új arcot rajzolok
szívemből ugatva halászok
saját arcot átvarrok
nagykabátként elhordok

nagykabátként elhordok

←

futó emberek

ültem ma az utcán, megpróbáltam a zsebem

kis madzagait csoportosítani, gombolyagokba felcsavarni, amikor

egyszer csak egy nagy darab sportolót láttam elrohanni

előttem

– hová-hová ilyen gyorsan?- kérdeztem

– jaj, nagyon nagy bajban vagyok, üldöz a halál, el

akarok bújni előle, ….futok a tűzoltókhoz,

ott biztosan úgy el tudok bújni, hogy sose talál

meg…- mondta lihegve

– furcsa egy pasi – gondoltam magamban, s folytattam a munkámat,

elővettem kis dominós dobozomat, s kezdtem a kis madzagokat

belecsoportosítani, amikor ismét egy felém rohanó

embert vettem észre, s ez is sportoló volt

– mi a baj barátom? – kérdeztem

– rohanok a halál elől, el akar kapni, de én elbújok

a tűzoltóknál, ott biztos nem talál meg soha!

hát ez már aggasztó, gondoltam, s elővettem

mandzsettáimat a zsebemből, hét darab volt belőlük

és lehetetlen volt párosítani őket, mégis

megpróbáltam színük, kedvességük,

bizalmuk szerint összeilleszteni őket, arra is gondoltam,

hogy esetleg a szebbeket beteszem a dominós dobozba, amikor ismét

lihegést hallottam, s egy eszeveszetten rohanó szerencsétlen

sportolót láttam meg

– hová-hová Karcsikám? –kérdeztem

– jaj, jóember segítsen, félek a haláltól,

állandóan üldöz, s én nem tudok előle

elbújni, nem tud valami biztonságos helyet?

– dehogynem, menjél a tűzoltókhoz, a pincéjükben

úgy elbújhatsz, hogy sose talál rád! – mondtam

– köszönöm, rohanok is – mondta és elfutott

a mandzsettákat mégse a dobozba tettem, hanem újságpapírba

csomagoltam és a kabátom belső zsebébe tettem,

majd megpróbáltam a kabátom vállára

két kis kitüntetésszerű szalagot ragasztani,

de nem sikerült, s ekkor maga a rettenetes és ronda halál

futott felém

– hová-hová?- kérdeztem

– a tűzoltókhoz – mondta

– miért mész a tűzoltókhoz, kedves barátom?

– azért, mert ott egy csomó futó vár rám,

s sürgősen találkoznom kell velük – mondta,

s elfutott

– hát, …fut a halál, – gondoltam magamban – fut

a halál….. – s folytattam munkámat a gombokkal,

amelyeket egy kis sárga kannába próbáltam

elrejteni

←

megrajzolom a szádat

megrajzolom a szádat
hogy belélegezhesselek
égő papíron át
szertefoszló füstben
lélegezzem leheletedet be
hogy te is megrajzolhass
engem mint lebegő léghajót
hogy belélegezhessed
könnyű lelkemet
égő papíron át
robbanó viharhajót

←

kaparok jobbra

kaparok jobbra
kaparok balra
a kikapart földet
alám tolom
kaparok fel
kaparok le
a kikapart földet
hátra tolom
kaparok előre
kaparok előre
kaparok előre
fulladok
fulladok
fulladok
fulladva kaparok
fejemmel kaparok
fogammal kaparok
hogy eltemetve
meglássatok

←

a nő egyszerűen gyönyörű

a nő egyszerűen gyönyörű
a férfi nagyon sportos
a nő végigsímítja lábát
a férfi büszkén mosolyog
a nő hajacskásan süpped a fotelbe
a férfi bölcs mosollyal italt tölt
a nő lehajol és persellyé válik
a férfi ledobálja ruháját
a nő vár és rángatózik
a férfi felhúzná magát de hiába
a nő rikácsol és csattogni akar
a férfi tanácstalanul tekereg
a nő parókája leesik és feje bután

kopog a csempén
a férfi emelődarura gondol de csak fogkefe jut az eszébe
a nő kiábrándultan hörög és megalázottan

haldoklik
a férfi elapadtan pisztolyt szorít a fejéhez
de ekkor a nő elmosolyodik s a férfi zokniját a

fazékba dobja
a férfi elmosolyodik és a kotont a fülére

húzza
a nő a férfi gatyáját is főzi
a férfi a büdös kotyvalékot megissza
a nő vidáman menekül a folyosón
a férfi felálló nyakkendővel üldözi
a nő nevet és bort iszik – egyszerűen normális
a férfi a kamrából visít – egyszerűen

normális

←

köszönöm

köszönöm
hogy tökönrúgtál
így jobban látom
a füvet
köszönöm
hogy rámgyújtottad a házat
így nem írígyelnek
köszönöm
hogy felakasztottál
így jobban elférek
köszönöm
hogy elárultál
így szabadabb vagyok
köszönöm
hogy ekéddel
kiszántottad fogaimat
így végre
tiszta békében
mosolyoghatok

←

vezess el a sivatagba

vezess el a sivatagba
vak tisztem
etess meg homokkal
folyékony vassal
rakd tele a gyomromat
forró téglákkal
húzzál ki a koporsódból
hogy vakon
fagyott iránytűvel
vakon
üres iránytűvel
hogy vakon
halott iránytűvel
elinduljunk északnak
elinduljak északnak
végtelen északnak
végtelen északnak

← 48.

három malacot

három malacot ragasztok a falra
tiki-riki-tiki-bumm
három csajt veszek a boltban
tiki-riki-tiki-bumm
három kutyát tanítok fütyülni
tiki-riki-tiki-bumm
három pálmán szeretnék ülni
tiki-riki-tiki-bumm
három vödröt őrzök fejemen
tiki-riki-tiki-bumm
három menyét fordít a zsebemben
tiki-riki-tiki-bumm
három halál megy az utcán
tiki-riki-tiki-bumm
jól megértik egymást
bumm-bumm-bumm

←

Lenin és Helga

Vlagyimir Iljics ausztriai letartóztatásából

szabadulva nagyon fáradt volt. Elege volt már az emigrációból,

a Cár kegyetlenségéből, a kifizetetlen lakbérek

miatti menekülésekből, a kiadott vagy kiadatlan Pravda

számokból, a forradalmi elképzeléseivel

szemben értetlenül álló burzsoákból,

ezért Zürich-be indult, hogy kipihenhesse fáradalmait.

1916 volt. Már-már teljesen elerőtlenedve érkezett

meg a svájci városba, s a vasútállomásról

a városközpont felé indult el lakást keresni.

Hamarosan a Spiegelgasse-ra ért, ahol egy régiségkereskedés

kirakatában meglátta Õt, a magas, szőke,

nagymellű, tűzoltó-egyenruhába öltöztetett

viaszbabát. Majdnem elájult, vérnyomása

felszaladt a csillagos égig és érezte, hogy teste

teljes egészében dobog és ég, hogy megtalálta

élete párját. Bement a boltba és döbbenten

bámulta a kerekded, majdnem szétrobbanó ördögöt.

– Miben segíthetek Önnek uram? – kérdezte az eladó.

– Hááát…semmiben, köszönöm,

csak nézelődöm…- mondta Vlagyimir tört

németséggel, és kezébe vett egy gyönyörűen

díszített zsiráfos könyvet. De bele se nézett,

csak bámulta a szőkeséget, amelyet magában

már Helgának keresztelt el.

– Talán érdekelné az a baba, uram? Gyönyörű

darab, régen a tűzoltóállomáson volt

kiállítva, nemrégen hozták át. Már

nem kell nekik, újat csináltattak.

– Hááááááát…-

vad poklot érzett tombolni magában, elővett és

az asztalra dobott valamicske pénzt és néhány

legjobbat a Pravdáiból, fogta a babát és

kirohant a boltból, ki az utcára elborult agyával

szabad szobát keresve. Az utcán látott egy fogadót,

besétált, mintha valakit keresne, s talált ott

egy üres hátsó helységet. Az újságpapírból

kicsomagolta és felállította Helgát.

– Te büdös kurva – mondta, és tiszta erőből

belérúgott. A baba eldőlt, orra letörött.

Felállította, ráköpött az orra és

visszaragasztotta, majd megfogta a mellét.

– Te kurva, százezer tűzoltóval keféltél,

mi? És én? Engem nem vártál? – majd erős

jobbegyenessel a gyomrába húzott, megpróbálta

kitekerni a karját, végül hátulról

tarkón vágta. A baba bután koppant a földön,

s maga elé meredt. Vlagyimir megsajnálta, s koszos kofferéből

iszonyú nejlonharisnyát húzott elő.

– Tudom én, hogy mi kell nektek, most megkapod…- mondta,

s lerántva a tűzoltós nadrágot felhúzta

rá a harisnyát. Amikor meglátta a lábak

között a kis vájatot, leesett az álla, majd

lassan dörzsölni kezdte, végül undorodva a sarokba

vágta a babát. De nem bírta sokáig. Tüzes

őrületében felkapta, durván az asztalra dobta,

letolta a nadrágját és a babáét leszaggatva

veszetten kezdett ugrálni rajta, büdös lehelettel nyalva

bele Helga fülébe.

Miután elvégezte dolgát, visszaöltöztette

a babát, sarokba állította és távozott.

Másnap este megismételte a támadást. Virágot

hozott Helgának, s most hátulról támadott.

Teltek-múltak a napok, s viszonyuk egyre mélyült.

Helga új fülbevalót kapott, s hamarosan váltogatni

kezdte ruháit a matrózszereléstől egészen

az elegánsan visszafogott népviseleti szettekig. Vlagyimir

egyre több szemölcsöt festett rá: a szája

fölé, hasára, sőt a combjai fölé

is. Oda egy különösen nagyot. Új orrot készíttetett

neki, olykor felolvasott írásaiból vagy szavalt,

elmagyarázta életútját és megindokolta

nehéz döntéseit vagy kacsingatott. Szerelme odáig

fajult, hogy egy este a szokásos támadást követően

színházba vitte szerelmét.

Vlagyimir fokozatosan teljesen megváltozott. Elhanyagolta forradalmi

és tudományos munkáját, napról-napra

egyre érzékenyebb lett, s ha egy gyermeket meglátott

az utcán, könnybe lábadt a szeme, fagyit vett neki

és figyelmesen átvezette az úton.

Egyik este, amikor egy barokk bársonyruhát vitt Helgának,

találkozásuk és gyönyörű fájdalmas

szeretkezésük ellenére Vlagyimir szomorú volt,

s baljós előérzetek gyötörték.

Nemhogy megütni, de már simogatni is alig merte szerelmét,

sőt olykor őrt állt mellette, ha tehette, nehogy

valaki is bánthassa, s most lelkében szakadékok

ezreivel sírva, simogatta Helga kezét és zokogva

kért bocsánatot tőle.

– Bocsáss meg, szerelmem, hogy durva és értetlen

viselkedésemmel fájdalmat okoztam neked. Idő kellett

ahhoz, hogy mélységeidet és lelked tisztaságát,

forradalmi helytállásod rendíthetetlenségét,

megalkuvást nem ismerő hallgatásodat becsülni

megtanulhassam. Tévedtem, de bocsáss meg, imádlak,

légy a feleségem! Mindent jóváteszek!

Vlagyimir megrendezte a magányos esküvőt, s csendben

elszopogatott egy üveg pálinkát, Helga szájába

is időnként belöttyintett egy keveset.

Boldog volt, érezte, hogy végre valakinek szüksége

van rá, nem lehet meg nélküle, s ez a valaki, Helga,

végre megadta magát neki, Vlagyimirnek.

Teltek-múltak a napok, s Vlagyimir Iljics egyre többet

ivott, egyre kevesebbet figyelt a babára s a bűntudat egyre

keserűbb érzései kínozták. Esti támadásai

egyre szegényesebbek, felületesebbek lettek, s sokszor magába

roskadva káromkodott zokogva Helga előtt térdelve.

A bűnhődés vérfagyasztó ereje ejtette

rabul férfias merénylőkedvét.

Egyik este kinyílt az ajtó, s belépett Hugo Ball,

a Cabaret Voltaire megbízott képviselője, s rosszallóan

szólt Vlagyimirhoz:

– Ejnye-ejnye Vlagyimir! Immár két hónapja biztosítjuk

neked ezt a helyet, hogy szórakozhass és kiélhessed

férfiúi és forradalmi ösztöneidet, te

meg ilyen hálátlan vagy. Eleinte, várakozásainknak

megfelelően minden rendben is volt: az ajtórésen

bekukucskáló vendégek annyit röhögtek

téged nézve, annyi sört ittak és kolbászt

zabáltak meg, hogy a kocsmatulajdonos új házat

építtetett a jövedelméből. De most,

most mi ütött beléd? Csak sírsz, és már

alig szeretkezel és a hülye szövegeidet se mondod.

Így tönkremegy a fogadó a kávézóval

együtt, és sutty a mi avantgardista mozgalmunknak, melyet

a te vadállati nyögéseidből, hörgéseidből

és üvöltéseidből indulva ki neveztünk

el Da-Da-Da-Da-Da-izmusnak. Tudod? Mi mindent megtettünk érted,

te meg már pakolászni se akarsz! Hát csak gyorsan

lássál hozzá, mert különben ki vagy rúgva.

De ha jó leszel, akkor hétvégén elviszünk

benneteket Helgával egy viaszbábú-kiállításra

Lausanne-ba. Jó? Na gyerünk, munkára fel!!!

Vlagyimir a rettenetes hír hallatán megdöbbenve,

végső összeomlása előtt csak annyit

mondott Hugo Ball-nak, hogy – Kifelé!!!!!!!- s zokogva hajolt

rá szerelmére, majd így szólt:

– Életem, meggyaláztak és tönkretettek minket

ezek a vadállatok. Az én szívem most távozásra

szólít fel engem. Távoznom kell, hogy egy olyan

világot teremthessek meg, amelyben az igaz szerelemünk tiszta

maradhat. Egy új, nagyon-nagy országot teremtek majd nekünk,

s egy gyönyörű várost sok-sok gyönyörű

viaszbabával. Ezután majd eljövök érted,

és magammal viszlek, s mi leszünk ott a királyi pár,

s akkor majd bebalzsamoztatom magamat, hogy mindketten egyformák

lehessünk, s örökre halhatatlanok.

Így is lett. Vlagyimir betartotta ígéretét,

meglett az ország, a csodaváros, balzsamozás, stb.,

de ekkorra már Helga Hugo Ball autójában ült,

mellyel szélsebesen rohantak egy érdekes Portugál

marionett-kiállításra. Egy parkolóban megállva

Hugo rávetette magát Helgára, leszaggatta ruháit,

a lába közé férkőzött, majd szuszogni

kezdett, és hamarosan kiabálni, üvölteni:

-DA, DA, DA, DA, DA, DA, DA, DA, DA, DA, DA, DAAAAAAA…!!!

Észre se vette, hogy egy csomó katonás külsejű

kisfiú a bokorból nézi és írígyli.

←

kirakom a

kirakom a bal sarokba a térdemet
(ugrál rajta egy tojás)
melléteszem átvérzett mellényemet
(van benne még egy bádogtárca)
mögéteszem balkézzel jobb kezem ujjait
(szépek, elrendezve szépen)
az utcán-talált arcot egy téglának támasztom
(ráragadt egy levél)
bordáimból kis xilofont csinálok
(jól mutat az arc előtt)
hajacskámmal díszítem a kimaradt helyeket
(zsebemben találtam)
s középen egy kis tálba beteszem a szememet
(van még benne egy pillantás is)
végül elkezdem az árusítást

←

kilyukasztom a jegyemet

kilyukasztom a jegyemet
s állok mereven
nehogy gyanús legyek
s az emberek bármit feltételezzenek
kilyukasztom a kezemet
nehogy azt higgyék
hogy túl könnyen
szerzett a pénz
kilyukasztom az arcomat
csak a vonalakat hagyom
az arcon fejjel lefelé
hogy egy hangtalan sikollyal
lyukasszam át magamat
vissza oda
ahonnan jöttem

←

mosolygó színek

mosolygó színek
vidáman bukdácsoló első autó
a munkahelyen tréfás balhé
otthon érdekes meglepetés
tánc és mulatság a parton
nyeremény a könyvtárban
érdekes új elképzelés
találékony válasz
rugalmasság és öröm
változatosság és szerelem
egyre szebb épületek
és egyre értékesebb ingatlanok
a Világűrnek egy részén
a Világűrnek eme részén

←

az óceán falait

az óceán falait
gondosan építem
berendezem
ablakot nyitok a falain
ajtókat állítok be
állólámpát
fotelom mellett
élvezettel bekapcsolok
kíváncsian sós teát
szürcsölök
s munkám végezetéül
elengedem a gázgalambomat
hogy az egészet lebontsa
az óceánt újra kisimítsa

←

simítom a füvet

simítom a füvet
símogatom a fát
meggyógyítom a kutyust
enni adok a cicának
a malacnak nagyobb ólat építek
a majomnak új csörgőt veszek
s a nap végén
nyugodt erővel
ablaknélküli házamba
befalazom magamat

←

nehézkesen fordulok

nehézkesen fordulok
fejemen egy madár
előrerúgom magamat
dübörög alattam a föld
madár nyugodtan ül rajtam
ahogy rohanok
körbe-körbe
a cirkuszban
s gyűjtöm
a menekülő embereket
orrszarvamra

←

nő a kezem

nő a kezem
nő a lábam
gyerek nem vagyok
nő a nyakam
nő a fülem
egyre kisebbek
az emberek
nő az orrom
nő a fogam
nő az agyam
nő a hajam
nő a homlokom
megnyúlik a fejem
pattog a nyakam
lassan az égbe nőve
nő a szemem
kilóg a gerincem
hogy összecsavarva
gerincemet csomórakötve
testemből kifacsarva
rádlőhessem
magamat

←

a koffer

ma benéztem a Veronikába, Karcsit kerestem a trafikban,

gondoltam jó lenne meginni egy fröccsöt vele, de nem

volt bent, se ő se a többiek, csak a trafik előtt

egy nagy sárga koffer, gondoltam elviszem ha már nem kell

senkinek, felkaptam, iszonyú nehéz volt, felültem

a villamosra, s gondoltam megnézem mi van benne, de éppen

hogy résnyire kinyitottam, amikor észrevettem, hogy egy

hulla van benne, megrémültem, hogy észrevesznek,

azt gondolják én gyilkoltam meg, gyorsan visszatoltam

a kilógó kezet és le akartam szállni, amikor

egy öregúr megkérdezett

– Nocsak-nocsak, milyen csinos egy bőrönd, mi van benne?

Valami ajándék, kis műanyaghattyú, nejlonzokni?

sikerült gyorsan leszállnom és továbbsietnem,

de hamarosan egy kisfiú próbálta kitépni

a kezemből a koffert

– Hagyd! – mondtam

– Na jó, hagyom, de csak akkor, ha megmutatod, hogy mi van benne.

Talán egy jó kis gumibaba? Vagy talán kis érdekes

füzetek meztelen nénikkel?

– Tünés! – mondtam, s visszaszálltam a villamosra,

ahol egy rendőr ült le mellém

– Na milyen egy nagy koffer. Régen láttam már

ekkorát. Utazik vagy költözik? Nehéz? Szívesen

segítek magának elvinni, de mégis az lenne a legjobb,

ha átpakolnánk a cuccát két kisebb kofferbe,

látom milyen nehezen húzza maga után, van is nálam

két kis koffer, éppen most találtam őket

a Veronika előtt, jöjjön, csomagoljuk át a

cuccot!

– Nem, köszönöm. Sietek, viszlát!

– Várjon! Mégis, mitől olyan nehéz az a

koffer, hisz alig húzza!!!

Át kellene vizsgálnom. Végül is, vámos

voltam tizenkét évig mielőtt rendőrnek mentem!!!!

nagy nehezen sikerült megszöknöm tőle, s megpróbáltam

a koffert visszavinni a Veronikába, gondoltam, majd ott leteszem,

aztán vigye el az akié, de ahogy odaértem a trafik

már tele volt, s mindenki a kofferemet bámulta

– Mutasd csak! Mi van benne? Találtál valamit? Mutasd

meg!!!!

– Á, semmi különös nincs benne…

– Mégis! Mutasd meg! Látni akarjuk!!!

Nem volt mit tenni, kinyitottam a koffert, és a ballonkabátos

hulla kifordult, a feje bután koppant a földön, s mindenki

rémülten hátrált előle

– Nem kell félni, – mondtam – nincs semmi baja. Csak

egy kicsit berúgott a szeretett tanárom. Segítsetek

az asztalhoz ültetni.

– Hogy-hogy a tanárod? Miféle tanár? Hazudsz,

megölted ezt a szerencsétlent, te gazember!

– Á, dehogy, csak egész éjjel itt tanult a Veronikában.

Hagyjátok egy kicsit pihenni, csak ne felejtsétek el 8-kor

felébreszteni. Okvetlenül ébresszétek fel

nyolckor, mert el kell mennie. Fontos találkozója van

az iskolában. Küldjétek el az iskolába, és

mondjátok meg neki, hogy hozza magával a koffert is, mert

vissza kell hoznia benne engem.

←

úgy szeretnék halhatatlan lenni

úgy szeretnék halhatatlan lenni
pici könyvben, a nagynéni polcán nyugodni
szomszéd büszkeségében fürödni
szakmai Karcsik kis vitaműsorában megemlítve lenni
világoskék román szakmai lapban fotón szerepelni
belga újságíróval bennfentesen cseverészni
okos amerikai képviselővel tini-nindzsa képecskéket

csereberélni
orosz medvével haverosan asztal alatt vitázni
minderre okosan, horgászás közben visszaemlékezni
s a Csirke kozmosz Büszkeség bolygóján
egy műanyag flakonban jelentős információ

lenni
más civilizációk számára a Karcsi-bolygót

képviselni
és esetleg, talán, netán egyszer
egy birsalmával türelmetlennek lenni
óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó

←

tanulj meg lélegezni

tanulj meg lélegezni
tanulj meg felállni
tanulj meg állni
kezedet felemelni
próbálj meg nézni
fotelként ülni
tanulj meg megfagyni
hajó alatt végigcsúszni
tanulj meg kővel
a fejed helyén
a hegyről legördülni
tanulj meg meghalni
fejedet meggyújtani
ég a fejem
ég el a fejem
elég a fejem
elég
ég el
égj velem
ég velem

←

nyújtsd a kezed

nyújtsd a kezed
hogy felemelkedjek
nyújtsd
hogy lassan felálljak
kezet fogjak
nyújtsd
hogy én is
úthengerlő is
megnyújtsa
kis kezeinket
így csali nélkül
horgászhatunk
vízbe nyúlva
nyújtsd
hogy elérjük
egymást
s átránthassuk
egymást
ide vagy oda
a víz alatt
agyam szövetét
szétfejtve

←

ha hánysz

ha hánysz
félek
hogy előjön
amitől tartok
ha hánysz
félek
hogy nem állsz vissza
az állapotba
ahogy kéne
ha hánysz
tanácstalanul
ugrálok ide-oda
poharat-vázát-fazekat keresek
ha hánysz
egy kamionnyi golyóval rádugrok
azokat a szádba betömöm
hogy robbanva újrafeshessd
a virágos világot

←

én most felrepülök

én most felrepülök
és repülök
öreg fotelomban felfelé
repülök repülök repülök
erőt lőve vidáman
repülök repülök repülök
rozsdát szórva magam mögé
nyugodtan csattogva lefelé
zuhanva felfelé
összemegyek és
repülök

←

otthonszámtan

a konyhában ébredtem, fel próbáltam mászni

a sparhertre, közben azon gondolkoztam, hogy mi van előbb,

az egy vagy a kettő, nem tudtam felmászni, ezért

megpróbáltam a konyhaszekrénybe bújni, egy

vagy kettő, az egy akkor nagyobb, mint a kettő, ha a kettő

kisebb, mint az egy és a kettő akkor kisebb mint az egy,

ha az egy nagyobb, mint a kettő, az egyik fazekat a fejemre raktam

s kerestem az akváriumot, hogy beletehessem a tejfölt, a

tejföl akkor nagyobb az akváriumnál, ha mi, többen

kézenfogva elhagyjuk a szobát, vissza próbáltam

tenni magamat a polcra, mint egy, vagy kettő, vagy az egy és

kettő kinéztem az ablakon, s egy kis feliratot láttam

az égen: az egy ugyanolyan mint a kettő, amennyiben az

máshogyan feltüntetve nincsen, s nagyon megörültem,

kinyitottam magamat és nyugodtan símogattam a szőnyeg

hajacskáját, két tejföl több mint egy

délután, két délután viszont kevesebb,

mint egy mászás, ezért megpróbálok

elaludni, már vissza is másztam a polcra, egy-kettő,

egy-kettő, egy-kettő, kivettem magamból a tejfölt

és hagytam pihenni, páracskát kerestem neki, s

nem tudtam meg, hogy mi van előbb, ezért kinyitottam a

meleg füzetet, felírtam magamnak, hogy a kettő egyenrangú

az eggyel, amennyiben a köztük való közlekedés

nincs asztal által szabályozva, letoltam egy nadrágocskát

kettőre és tisztelegtem, én vagyok a kettő

de egy is talán, s akkor leesett a polcról a fotel és

szétrobbant, kinyitottam belső szekrényemet és

elbújtam az evőeszközök fölé, és

többé nem gondolkoztam azon, hogy mi van előbb, a

kettő, vagy az egy, az egy vagy az egy, csak megpróbáltam

eljárást biztosítani magamnak a sparhertig, de

ekkor megtámadott a sapka, s ezért maradtam ezután

várakozva a helyemen

←

tegyél egy fél margarint

tegyél egy fél margarint a fejemre
majd sózd meg a fülemet
alaposan klopfold ki a térdemet
vágd apró csíkokra a hájamat és kösd

hátul össze masniban
tömj belém négy bolíviai káposztát

és kukorékolj közben
végül dobjad a darálóba a hajamjavát
s kapros toka-fasírtjaimmal díszítsd az egészet

gazdagon
rendezd el szimmetrikusan a kacsingató dagadót
majd tálald boldogan a kolbászjavát

←

egy csepp

egy csepp
belső csepp
könnycsepp
szemem
szúrja át
téged tévesztve
sikoltva zuhanva
a belső létrán

←

túl puha az arcom

túl puha az arcom
hogy meglássad
vagy a földből kiássad

túl puha
hogy a sínedet súrold vele
vagy a kabátodat fújjad tele

túl puha
hogy a koffered töröld vele
vagy a kalapodat töltsed tele

túl puha az arcom
hogy belelépj
vagy mögéérj

túl puha
hogy fényt küldjél bele
vagy meglásd magad benne

vedd ki a tégládat belőle!!!
vedd ki a tégládat belőle!!!
vedd ki a tégládat belőle!!!

←

piaci esemény

Gyanútlanul sétáltam a piacon, amikor egyszercsak

megdermedve megtorpantam: egy hatalmas harcsával néztem

farkasszemet. Nálam jóval nagyobb volt, ki volt akasztva

a halasnál, már a bajsza se rezdült. Közelebb

léptem, biztonságban érezve magamat, némi

előnnyel a szárazon, gondoltam, ha bemozdul, orron vágom

vagy elbújok a gombásnál, ott biztosan nem kaphat

el. Sőt, azt gondoltam felbátorodva, hogy provokálni

kezdem: veszek neki egy serpenyőt, vagy egy csomag paprikát.

De végül is, csak álltam ott, vártam, hogy

történik valami, s végül megszólítottam

:

– Uram!

Csak nézett rám hülyén, a bajsza kezdett

nevetségesnek tűnni, olajos pikkelyei vesztesen csillogtak,

bátorságot éreztem.

– Jó időnk van, csak nem igazán télies,

ugye?

Továbbra is csak bámult, kezdtem undorodni tőle.

– Azért a reggeli szél általában már

kissé hűvös, nem? Nem fázik, uram? Végül

is, ilyen hülye helyzetben azért nem lehet egy főnyeremény

nézelődni, nemde? Nem szégyelli magát? Mindenki

a saját lakásán tartózkodik, maga meg itt

van! Önhöz képest a csirkék sokkal rendesebben

foglalnak helyet, s otthonosabban is érzik magukat a piacon.

– Mmmmmmmmmm…

– Mondott valamit? Szomjas? Kér valamit … vizet… sót

…?

– Mmmmmmmmmmm…

Megrémültem, most már biztos voltam benne, hogy

még él, lát és hall engem, sőt, érti

a helyzetet.

– Segíthetek valamiben? – kérdeztem, most már

őszinte részvéttel.

– MMMmmmm … a konyhában, a konyhában rejtettem el…a

serpenyő alatt… a konyha …

– Miről beszél?

– A konyhában van… csak nehéz megtalálni…az

olaj és pirospaprika felett,…ott a szekrényben…ahol

a többi irat is van…

– Mi, mi van ott? Arany? Pisztoly? Végrendelet?

– Ott van mindenem… az egyetlen még mindig számomra

fontos dolog…ott megtalálod … rád hagyom…legyen

a tiéd…végül is téged illet meg…a

tiéd, utánam…

– Mondd meg pontosabban, nehogy most megdögöljél,

várjál csak, valami dohány, vagy micsoda? Hol,

kinek a lakásán?

– A …te… lakásodon, …t…te hülye. S

most…most… mit… kedveskedsz? Most… már…

nyalsz,… mi? Nos,… megtalálod….. ott,… egy…

régi,…szétszakadt… szakácskönyvben,

….a… …halételeknél, …jaj, …hamarosan

meghalok…pedig, olyan… jó lett volna…

– Ne dögölj meg te, hallod-e? Így is tűröm

a bűzödet, most már legyen valami hasznom belőled,

te, ha már senki se fog megzabálni, mert már félig

elrohadtál. Na mi van ott? Folytasd, mert itt foglak megfojtani.

– Ne bánts, kérlek… Te nekem nagyon fontos vagy…én…

megtalálsz majd ott egy fotót…egy régi balatoni

felvételt, amelyen te vagy…és anyukám…tudod…te

vagy az apukám…szeretlek…

Elsírta magát, remegett, én szédültem,

rémlett valami horgászás, de ez az egész

egy rémálomnak tűnt.

– Ne hagyd, – folytatta – kérlek, ne hagyd, hogy megegyenek,

utálom a serpenyőket…kérlek, segíts…

Felháborodásomban, hogy gyermekemet akarják eladni

és megzabálni iszonyú erőre kaptam, leemeltem

őt és megpróbáltam a Duna felé húzni.

– Ne… küzdj már… értem, …papa – mondta

– belőlem már úgyse lesz színésznő.

– Nő!!! Hát te nő vagy?

– Igen, és szeretlek téged papa.

– Én az apád?! Öööö…hát

én is szeretlek, …egyetlen szívem,…ez szörnyű

A metróállomásnál, ahogy a késfenő

mellett izzadva ráncigáltam a folyó irányában,

gyorsan felkaptam egy hatalmas kést, s vele tiszta erőből

hasogatni kezdtem a hülye dögöt, folytak ki a zöld

belsőségei, fröcskölt minden, ömlött

a bűz, vergődött haláltusájában.

– Gyere…gyere …kiscicám, most meséld a hülyeségeidet…most-most-most-most…-

hasogattam szét, repültek szét a darabjai.

Már szinte alig mozgott, csak a feje remegett az iszonyatos

kopoltyúval a vérben és nyálkában,

amikor lassan felém fordult, s alig hallhatóan megkérdezte:

– H…hogy… jöttél…rá, hogy …nem

…a te… gyermeked… vagyok…?- kérdezte kiábrándultan

és szomorúan.

– Úgy, – válaszoltam – hogy még soha nem voltam

a Balatonon…

←

ha egyszer

ha
egyszer
felemelem
és
meglódítom
a
fejszét
az
idő
megáll
s
a
becsapódáskor
átesek
rajtad
fejetlenül

←

karó légy kedvesem

karó légy kedvesem
kis racionális fejemben
tű légy kedvesem
kis érdeklődő szememben
láng légy kedvesem
a grimaszoló arcomon
karó légy kedvesem
kis racionális fejemben

←

ha valaki eltűnik

ha valaki eltűnik
mintha eltűnne egy probléma is
de beverném a fejemet
s ha újra valaki váratlanul eltűnik
mintha ismét eltűnne egy probléma
nehezebb a levegő
egymás vállán állnak
az eltűntek az égig
beverném a fejemet
s tűnnek el az emberek
tűnnek el a problémák
a levegő egyre sűrűbb
és nehezebb
beverem a fejemet
és nehezebb
lábamnál fogva
engem is
felhúzni a lépcsőn
beverem a fejemet
hogy eltűnjek

←

a gőzölgő ember

Ült két gyerek a szobájában, egy nagyobb

és egy kisebb. A kissebb azt mondta:

– Gyere, mutatok neked valamit! – s bekapcsolta a tévét.

– Valami hihetetlenül frankó filmet szereztem, minden van

benne, még végig se tudtam nézni, mert eddig még

sose hagytak egyedül a szüleim, de most…

– És milyen film, valami pornó? – kérdezte a nagyobb.

– Nem igazán, de valami olyasmi. Az egész valami furcsa

táskával sétáló tányérsapkás

figuráról szól, aki állandóan gőzölög.

– Baromság, inkább mutatnának mindent, csajokat

közelről. Tudod, hogy mire gondolok, ugye? A lába

közét!

Bekapcsolták a videót. Egy sapkás-táskás

figura ugrált egy vagonban.

– Micsoda baromság! Hajtsd inkább a csajokhoz! – mondta

a kövér.

A kisebbik fiú félénken hallgatott rá és

továbbhajtotta a filmet. Látták, hogy a kalapos

valami pornóújságot lapoz, a kamera ráközelít.

A kövérke elvörösödött a képek

láttán.

– Most jó, most állítsd le! Hú, ennek milyen

frankó mellei vannak! – mondta.

– Te, haggyál már, nekem ez nem is olyan érdekes.

Nézzünk inkább valami sportot a tévén!

– mondta a kisebb.

– Ne hülyéskedj, – mondta a kövér nagyocska

– ilyen nőt! Vajon lesz-e fotó, amelyen megmutatják-e

a lába közét is? Mit gondolsz, az milyen lehet? Nézzük

meg. Megőrülök! – s elkezdte simogatni a nadrágját.

– Te, van egy filmem az óceánokról, ne tegyük

be azt inkább? Félek, hogy visszajönnek a szüleim

és meglátnak. – mondta a kicsi.

– Ne hülyéskedj. Nézd csak, most egy újabb

újságot mutogat!

FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK hallatszott a nadrágdörzsölés.

– Van egy jó bábjátékos videóm,

ne nézzünk bele egy kicsit? Lehet, hogy lazíthatnál

mellette kicsit.

– Szó se lehet róla! Nézd csak ezeket embertelen

méreteket, mindjárt mutatja tovább!

FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK

– Te, meg kell néznem az időjárásjelentést,

faterom a lelkemre kötötte, hogy számoljak be pontosan

róla, horgászni akar a hétvégén,

átkapcsolom, jó?

– Kuss, megöllek!

FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK

– Te. Most van az iskolaműsor, hátha megmutatják

a matek-házit, és nem kapok karót. Átkapcsolom,

jó?

– Átkapcsolom én a fejedet, nézd csak, ez a hülye

gőzölög, eldobta az újságot és

most valami fantasztikus csaj jött be, csak nem látni az

arcát. Barátom, halál, vetkőzik, mint az

állat! Elégek, te,

felrobbanok!!!

FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK

– Ne csináld ezt a szobámban, ez csúnya, bármikor

hazajöhet a tesóm és beköp anyának. Inkább

kapcsoljunk át a rajzfilmcsatornára. – mondogatta kitartóan

a kisebb.

– Kuss. Szétharapom a gerincedet, már majdnem megvagyok,

figyeld ezt a haláli spinét, olyan mint egy húszmellű

dinoszaurusz, meghülyülök, nem bírom tovább.

FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK

Ekkor a kisebbik is elkezdte nézni a filmet, félénken

de kíváncsian. A férfi már izgatottan simogatta

a hason fekvő nőt, meztelen volt, csak egy tányérsapka

volt a fején.

– Figyeld a csajt, meghalok, most, most, nem bírom tovább!

– mondta a nagydarab.

FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK

– Te, de…. várjál csak, hát ez nem a nővéred?

kérdezte a kicsi.

– Ááááááááááááá,

micsoda? Mit mondasz??????

FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK

– Állj le te állat, hisz ez a saját nővéred!!!!!

– Jaaaaajjj, tényleg, a mindenit, de nem biiirrroooookkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkk

leállniiiii!!!!!!!ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!

A kövér összeomlott és pár pillanattal

később zokogni kezdett. Szégyenlősen a fürdőszoba

felé indult.

– Inkább néztük volna a Zergevadász című

filmet. – mondta

– Te, de tök jó a csaj, beizgultam. – mondta a sovány.

– Azonnal kapcsold ki! – mondta a nagyobb.

– Eszem ágában sincs! Lefogadom, hogy most megmutatja.

FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK

– De könyörgöm, nem nézheted a nővéremet,

fogalmam sincs, hogy hogy kerülhetett egyáltalában

ilyen helyzetbe.

– Hogy? Hát úgy, hogy elment a gőzölgő

emberhez, hehehe, mindjárt én is gőzölgök.

Látni akarom a közét!!!

FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK

– Azonnal hagyd abba, könyörgöm, hagyd abba. Vegyük

elő a bábjátékost, jó? – kérte

a kövér.

– Ne má, ez a csaj halál! – mondta a kisebb.

FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK

– Könyörgöm, kapcsold ki!!!!- mondta a kövér.

– ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁá

mindjárt felrobbanok!!!!!-mondta a kisebb

FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK

Ekkor hallották, hogy valaki kikulcsolja a zárat, és

bejön a lakásba. Hallották a lépteket, amelyek

egyenesen a szobájuk felé tartottak.

– Hú, most rácsesztünk, te rühes, elkapnak

a szüleid!!!!- mondta a nagyobb.

– Huh, huh, te kezdted az egészet, huh, kapcsoljuk ki, vagy

már késő?

Ekkor a kilincs megfordult, s a kisebbik fiú alig tízéves

öccse jött be a szobába s látva őket,

hogy a filmet nézik, elmosolyodott.

– Jó, mi? A baktert alig tudtam rávenni a bulira. Az

volt a szerencsém, hogy bőrig ázott s éppen

szárította a nedvességtől gőzölgő

ruháját, s közben titokban felvételeztem ahogy

a régi újságaimat lapozgatja. Mari lassan bejött

a kvázi „ellopták a ruhámat” mesével,

mert a csajnak egy farmert ígértem az alakításért,

amit sose adtam oda neki mert anélkül jobban néz

ki. Hú, ha látnátok mekkora szakadéka van!

Azért megérte a buli, vagy hatvan kazettát már

elnyomtam az iskolában. Ezt megtarthatjátok, végül

is a dagi húga. Holnap viszek belőle a tanároknak

is, szülőknek is. Beajánlom úgy, hogy ne tudják

meg kitől jön a cucc. Majdcsak elmegy egy-kettő belőle.

Ha a dolog érdekel bennetek, akkor a következőt veletek

csinálhatnám. Olyasmire gondoltam, hogy mondjuk ülnétek

ti itt kettesben, s valami hülye pornót néznétek,

ekkor bejönne a dagi húga meztelenül, s megkérdezné,

hogy tudnátok-e segíteni neki a matek-házival.

Jó?

A nagyobb és a kissebb fiú is zokogni kezdett, visszaültek

az íróasztalukhoz folytatni a matek házijukat,

és nem tudták meg, hogy mi van a lány lába

között. Ott van a gőzölgő ember.

←

lassan előrebukok

lassan előrebukok
köd
pohár
kövön összetörő
emelkedő meleg
egy vagyok
gerincet összetörő
vízcsepp
a semmi helyén
gerincre rakodó
sok leszek
az eltűnt
hűlt helyén
riadtan vizelek
a vízesésbe
nyugodtan simulok
az örvénybe

←

nyugszom a folyón

nyugszom a folyón
gőzömet hazahoztam
árnyaim fehérek
a súrlódás elmúlt
itthon van a gőzöm
végre tiszta
és tiszta a kék
végre szétfolyok
szemcséim szabadok
nyugodt erővel
indulok el
a napfényfolyosón

←

szép a puszta 2.

szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta