Űrboksz madrigálok

2001
Kaligramm

nincs

nincs többé vers
nincs többé szó
nincs többé értelem
nincs

többé érzelem
nincs többé kõ
nincs többé hó
nincs többé

ember
nincs többé ondó
nincs többé vér
nincs többé szar
nincs

többé fény
nincs többé zaj
se neked
se nekem
nincs többé

senkink
senkinek sincs senkije
soha többé
soha többé
soha

többé
soha többé

←

ne lopj

ne lopj
ne lopd el
hotelszobádból
a bibliát
ne lopj
ne

lopd el
a bibliát
hiszen úgyis
csehül van

de
megérted
németül van de
megérted
románul van

de
megérted
s megérted azt is
hogy nem lophatod el
a

bibliát
mert úgyis
egybõl észreveszik
inkább a lámpát
a

kilincset
a parkettát
a radiátort
a mosdót
a falakat
lopd

el
de ne a bibliát
mert a kijáratnál
úgyis kapsz
egy névre

szóló
üreset

←

reggel

reggel csöngettek
ajtót nyitottam

ott állt egy
légy zakóban
pislogott fekete

szemével
betessékeltem
õ az írógéphez intett
leültünk
én

gépelni kezdtem

jövõmet a semmire

úgy éreztem
itt a halál

õ meg azt
hogy az élet

←

szemed

villanyrendõr itt
villanyrendõr ott
villanyrendõr

jobbról
villanyrendõr balról
riadtam nézem hogy mit is

mutat
riadtam bámulom hogy mit is üvölt
villanyrendõr

fent
villanyrendõr lent
egymás mellett száz
egymás felett

ezer
a háttérben látom
fák rohannak

el
meg-megbotlanak
egyik-másik letérdel
suttog és vérzik
a

villanyrendõr üvölt
a villanyrendõr vált
váltja az idõt
váltja a

helyet
vágja szét az idõt
vágja szét a fejet
látom

szemedben
összekotorva holmijukat
a fák rohannak el
az egyik

megáll
levágja tökeit
eldobja és elrohan
én meg nézem
nézem

a szemedet
s látom megdöbbenve
látom hogy vált
hogy pirosra

vált
s nesztelenül száguldok
százágú

fejjel
tûzoltókamionnal
rajtad keresztül
szemed piros
pirosra

vált

←

füst

leginkább
füstre szeretek
rajzolni-írni
a heverõ

fedezékébõl
elõugrani
játék-karddal
vadul szúrni-vágni

amikor meg
a füst
védelembe szorulva
kezd felszállni
a

mennyezet sarkaiban megbújni
leveszem a gatyámat
és rádobom

ez az õ végét jelenti

←

majom

fiatalon
ezer pöröllyel csapkodott bent a majom
tûvel szúrta az

agyamat
folyókat fakasztott az álmaimból
õrülettel pumpálta a

szívemet
gõzt fújt a szemembe
a majom
a ketrecbezárt ördög
a

végtelenül fröcskölõ fehér farkával
de idõvel elfáradt
rémülten

nézett ki börtönébõl
s látta hogy a dörömbölés nélkül is minden

kong
a king is meg a nem is
mindenhol üresen
s zavartan kereste a

távolban a szépet
s látta helyette maga elõtt az ápolót az orvost a

tanárt
akik nem értették
hogy miért is szomorú
miért nem akarja

azt csinálni
amit már régen betanult
oly gyönyörûen

megtanult
amit már egymilliószor kamerák elõtt
tapsra

bemutatott
s miért várja még mindig
a pillanatot
miért várja még

mindig
csak azt a szagot
azt a szívütést
amely rettenetes álmából
döbbenettel felébreszti
hogy végre iszonyú pörölyével
ragacsos

faszával
kitörve a ketrecébõl
dzsungelét keresve
szétverjen

mindent

←

semmi

szólít a semmi
hív a semmi
meg akarok nyugodni
a mindent

kikapcsolni
már mindennel megteltem
el akarok menni
örökre

lefeküdni
s érzem már a semmit
akarom a semmit
homályosan

látom
nagy kukacfejét
egy piszkos
kórházi üvegfalon át
nem

gonosz – érzem
segíteni akar – érzem
kellemesen melegít
gyógyítja

az idõt
lassan hozzám jön
s mindenható ereje
lassan

felemel
már jobban vagyok
de mielõtt elindulnánk
hozzá

örökre
felemelem rozsdás lavóromat
és szétverem a fejét
s nem

marad más
csak a semmi
marad a semmi

←

nem tornázom

nem tornázom

az izmaimat nem edzem
nem készítem fel
se vészhelyzetre
se

minden erõt
majd a nagy napon
igénybe vevõ önmentésre
nem

készülök se harcra
se csatára
se menekülésre

nyugodt vagyok
fekszem
pipa a fél szemem
vörösbor suttog a

fülemben

a veszély kapja be

az izmaim az én barátaim

nekem
a kiszabott idõ
elegendõ

←

felvágás

látom a dagadót
látom a dagadó orrodat
látom a

megdagadt
orrnyerget
sürgõsen
sürgõsen fel kell vágni
különben

megfulladsz
megnõ az orrod
dagad
úgy megdagad
mintha egy
ágaskodó bikát
akarna elrejteni
amely az agy megzabálásától
dagad csak egyre dagad
hogy felülkerekedjen
téged engedelmes

áldozattá tegyen
orrod piros
orrod sebes
fölvágunk

gyorsan
nehogy belehalj
nehogy belefulladj a bikába

kivesszük belõled
s te akkor majd nyugodtan ülhetsz
a bika

ölén
gondolattalanul pihenve

←

meztelen nénik

mikor ugrik már ki a filmbõl
a dörzsölgetõ csúszó-mászó néni
és

kérdi meg a nevem
együtt játszhatnánk
együtt

kirándulhatnánk
neki adnám a dominómat
megmutatnám neki elásott

kincseimet
együtt ennénk csalánlevest
együtt akasztanánk

kutyát
ha már egyszer kijönne a filmbõl
s messzire kinyújtaná

kezét
hogy hatalmas mellétõl még elérve
megsimogathassa
kis

szemüveges fejemet
észre se véve
hogy lent viszont én
én is

elérem õt
és kéz nélkül simogatom

←

fekszem

fekszem
a szoba közepén
még mindig
hideg vagyok
habár a

jégrõl
már régen levettek
a boncolás elmaradt
víz folyik

be
sehonnan
víz
egyre több
sehonnan
meleg
feledtetõ
emelõ víz
s a mennyezet felé emel
sár

kavarog
a fülemben
mozdulatlanul
forgat a

víz
emel
emel
már tele a szoba
tele sárral
megtelt

sárral
a falhoz vágódok
ide-oda koppan a fejem
majd felkap az

örvény
és kivág
a csukott ablakon

←

csontvázam

meguntam a teknõcséget
kirántom magamból a gerincemet
eldobom a

csontvázamat
s nézem összerogyva
az elõttem röhögõ halált
õ

táncolni kezd
vörösbort iszik és röhög
én meg rózsaszín lucskos

húspárnaként
segítségért üvöltök
õ le se teker
zenét nyom be és

ugrálni kezd
a nõmet nézi és megindul felé
én tehetetlenül sírok
a nõ menekül és a konyhába zárkózik
a csontváz meg tanácstalanul
recsegve masturbálni kezd
s miután megvan a

dolgával
elmosolyodik és megszán
lehajol hozzám és felsegít
s

miután felállított
felkapom fél lábánál és kezénél fogva
megforgatom

magam körül gyorsan
s a riadtan sikoltozó csontkupacot
kivágom az

ablakon
s õ széttörve landol
öregasszonyok hátán

←

ami van

van néhány könyv a szobában
van egy pohár a szobában
van egy

asztal a szobában
van két szék a szobában
van egy felkapcsolt égõ a

szobában
van egy szõnyeg a szobában
van egy üres tányér a szobában
van egy hamutartó a szobában
van egy hulla a szobában

a szobában található dolgok
nehezen értékesíthetõk

←

a mester

egy mester
kalapált a teremben
s mögötte
egy ugyanolyan ember

csinálta
mindazt amit õ
egy gyerek jött be az ajtón
vicsorított,

kinyújtotta a nyelvét és köpött
majd üvöltve hemperegni kezdett a

földön
a mester folytatta munkáját
ekkor két verekedõ férfi
gurult be a szobába
püfölve egymást
a mester és mása

viszont
nyugodtan dolgozott
majd négy egymást rugdosó
sikoltozó

nõ rohant be a terembe
egymás ruháját szaggatva
és vicsorítva

fogdosva
a mester a mására nézett s felsóhajtott
szeretnék az égre

jutni most azonnal
nem mehetsz, én nem engedlek – mondta a más
de

hívtak oda
mutasd a meghívódat
nincs, mondták hogy lehet menni

belépõ nélkül is
nem mehetsz és kész
erre a mester körülnézett
és

hirtelen megfordulva maga körül
elrepült
fel az égre
a mása meg

ottmaradt
köpött egyet a helyre ahonnan az elszállt
majd összevert

mindenkit
a szobában

←

csendélet

fejem elõtt
zöldes-barna körte
arcomon alma
fejemen

szõlõ
fülemen szilva
orromban ribizli

arcomon egy mell
egy erõs
fehér és piros
nyugodtan támadó

fejemen kacaj ugrál
összerázza a fürtöket

véges-végig bent
a csendben

csend a határon

←

összezárva

összezárva-összezárva !!!
miért vagyunk mi összezárva ?
az

autóban összezárva
a liftben összezárva
a hordóban összezárva
a

zsákban összezárva
összezárva-összezárva !!!
miért vagyunk mi

összezárva ?
a semmivel összezárva
a mindennel összezárva
az

élõvel összezárva
a halottal összezárva
összezárva-összezárva

!!!
miért vagyunk mi összezárva ?
egy ismeretlen nõvel
egy ideges

gyerekkel
hányadékát hajába törlõ
vonatozó

utastárssal
összezárva-összezárva !!!
miért vagyunk mi összezárva

?
egy tányérban összezárva
egy pohárban összezárva
egy pincében

összezárva
egy boltban összezárva
összezárva-összezárva !!!
miért

vagyunk mi összezárva ?
nem akarok fogoly lenni
raktárodban

fetrengeni
magamat kitépem
kioldom és kizárom
te bezársz
én

kizárlak
te bezársz
én kizárlak
nem leszek én

összezárva
emelkedek jó magányban
nem leszek én

összezárva
emelkedek jó magányban
maradjatok összezárva

!!!
maradjatok összezárva !!!

←

szigeteket

szigeteket
kupacokat nézek
hóból – homokból
ahogyan

nõnek
egyre nagyobbra
salakból-vérbõl
távolodó

szigeteket
morzsolódó kõbõl
repedezõ gránitból
szigeteket

nézek
saját szigetet építek
sikolyból és ködbõl
s lövöm ki õket
messzire
magamtól jó messzire
mielõtt
víz alá bukok

←

mindenkinek

mindenkinek
egy kartondoboznyi étel
mindenkinek
egy

bádogkulacs
mindenkinek
egy kis szürke

vadászkabát
mindenkinek
egy rózsaszín fütyülõ
mindenkinek
egy

ember- vagy állattárs
mindenkinek
egy szerszám
mindenkinek
egy

gyenge nagyító
mindenkinek
egy lambériázott börtön
egy

berendezett szobabörtön

aki jó lesz kettõt kap

←

felejtek

az utcán ébredek
fejemre fazekat

teszek
nem tudom
melyik a házam
hol a zakóm
melyik a

nadrágom

felejtek-felejtek
magamból kimegyek

találok egy nadrágot
egy zakót, zsebében fényképet
rajta kitörölt

idõm
rajta kitörölt énem
énnem énem
énnem énem

felejtek-felejtek
új helyet teremtek

látok egy utat
látok egy házat
látok egy bokrot
látom a

fákat

felejtek-felejtek
valahová bemegyek

ide bemegyek
ode bemegyek

eltérek-hazatérek
eltérek-hazatérek
felejtek-felejtek
magamba

betérek
magamól kitérek
nevetek nevetek
nevetve felejtek

←

ideg

ideg-ideg-ideg-lánc
ideg-ideg-ideg-tánc
ideg-ideg-ideg-ránc
ideg-ideg-ideg-sánc
ideg-ideg-ideg-kép
ideg-ideg-ideg-fék
ideg-ideg-ideg-lék
ideg-ideg-ideg-vég
ideg-ideg-ideg-sivatag
ideg-ideg-ideg-ingatag
ideg-ideg-ideg-visszaránt
ideg-ideg-ideg-ideglánc
ideg-ideg-ideg-lánc
ideg-ideg-ideg-lánc
ideg-ideg-ideg-vég
ideg-ideg-ideg-vég

←

feminista

az 52 éves nõ érett
az 52 éves nõ odaadó
az 52 éves nõ fél, hogy

valamirõl lemarad
az 52 éves nõ ezért mindent az elõszobában akar
az

52 éves nõ fél, hogy gyermekei meglátják
az 52 éves nõ addig is

szendvicset készít
az 52 éves õrülten mosolyog
az 52 éves nõ körtéi

lötyögnek
az 52 éves nõ felkészült a golyózáporra
az 52 éves nõ

utolsó kívánsága egy találka a halászcsárdában
de a 14 éves nõ az

más
a 14 éves egy szétrobbanó õrület
a 14 éves egy szemetfúró

antennapár
a 14 éves olyan hülye, hogy a hullának is

ellenállhatatlan
a 14 éves a botot is felállítja
a 14 éves nem

tudja, hogy mit akar
a 14 éves még nem járt a pokolban
ezért a 14

éves nem készít semmilyen szendvicset
s a 14 éves nem fél

semmitõl
ezért a 14 éves kacéran villog
s ezért teljesen logikusan
a 14 évest választom
és õt lököm ki elõbb az ablakon

←

örülök

örülök
hogy
az igluban
fagyott herével
nézhetem a falon
az érdekes
fókabõrt
faggyút
hogy jégcsapos

herével
élvezhetem
a faggyúolvasztás füstjét
a döglött állat
és a csend embereinek
melegét
s amikor végre
az eszkimó

fõnök
elnéz felettem
s nagylelkûen vendégül lát
beléd
a jég

feleségébe
olvasztom magamat
a bõrbe a faggyúba
örülök neki

←

dugó

egy kõ vagyok
por vagyok
egy kõ vagyok
por vagyok
ki

vagyok?
ki vagyok?
egy ütés vagyok
egy cipõ vagyok
egy lökés

vagyok
gõz vagyok
ki vagyok ?
ki vagyok ?
salak

vagyok
törmelék vagyok
kupac vagyok
fagy vagyok
én te

vagyok
te én vagyok
én múlt vagyok
te jövõ vagyok
ki vagyok én

?
ki vagyok én ?
egy dugó vagyok
egy hatalmas kék dugó

vagyok
vízen lebegek
koponyákat kerítek
kék dugó

vagyok
hatalmas dugó vagyok
üres igazolvánnyal utazok
üres

útlevéllel utazok
elõre-hátra siklok
elõre-hátra csúszok
felfelé

pukkanok
felfelé pukkanok
kilõve felszállok
golyóként

elszállok

←

hints

hintsd tele arcomat
árnyaiddal
elforduló fájdalmaddal
hintsd

tele
fagyos õrületeddel
hintsd
haragod kátrányával
hintsd

tele
beteg tüdõd szögeivel
hintsd
a haláloddal
gyilkos

szeplõddel
hogy megnyughassak
tiéd lehessek

←

munka

bement egy ember
a festékboltba
és nézegetni kezdte
a

dobozokat
mire valaki odaszólt neki
te itt fogsz dolgozni
nem én

nem fogok – válaszolta
de igen, te itt fogysz dolgozni – mondta

az
hát jó, akkor itt fogok dolgozni – mondta emez
és elkezdte árulni

a festékeket
árulta és árulta
de nem jött senki és õ szomjas

volt
ezért kinyitotta az egyik dobozt
megitta a festéket és

meghalt
amikor ezt másnap észrevette a boltvezetõ
kihívta a

rendõrséget
ki ez az ember – kérdezték
ez egy festékárus –

válaszolta
meghalt
nem tehetek róla, kérem vigyék el
nem visszük

– mondták a rendõrök
tessék 320 forint
jó, akkor elvisszük
s a

rendõrök elvitték
mi viszont nem tudjuk
ki is volt ez az ember

igazából

lehet hogy egy borbély

←

kirándulni

lehet kirándulni

a bevásárlóközpontba
a piacra
a parkolóba

lehet kirándulni
a kórházba
a lõtérre
a lerakodóhelyre

kiránduljunk
a pincébe
a tárolóba
a dobozba

megismerhetjük
a csöveket
a hordókat
a kormot

kirándulhatunk még
a temetõbe is

←

a baj veled

nem az a baj
veled
hogy haragos vagy
hogy fölfúvódtál
s

nem értesz
nem az a baj
hogy kövér vagy
hisz a termeted
is

óriási
s még az se baj
hogy össze akarod
törni a kezemet
és

szétrepeszteni bordáimat
csak egyszerûen érdekes
hogy ahogyan
megsimogatom a fejedet
annak nagy lapos oldalait
az halkan

kong
csak kong belül

←

gyerek

szomszéd gyerekek
verik az ajtót
az egyik hétéves és már jó

karatés
a másik ötéves és kisujjában a szimfóniák
a harmadik tízéves

és már lopott hét autót
a negyedik kilencéves és már olvasta a

bibliát
az ötödik hároméves és jobb idõbeosztást talál ki számomra
a

hatodik nyolcéves és már egy háremen robogott végig mondja
az én

gyerekem meg csak néz tanácstalanul
ugrál a zakómban
és nagyokat

röhög
tükör elõtt állva
örül
én is örülök
lehet hogy azt

hiszi
hogy már meghaltam

←

tûz

ha halálsápadt az arcod
ha kék a lábad
ha sápadt a melled
ha

sárga a hasad
csak egy dolog éltet
a tûz a lábad között
ha

szétforgácsol az idõ
ha felvágja garatomat a tehetetlenség
ha

forgáccsal tömi be számat a harc
ha szögeket szomjaz a szemem
egy

dolog éltet csak
a tûz a lábad között
ha már majd kihûl az idõ
és

tolókocsiban ülve herémbe szúrok egy rózsát
az egyetlen napsugár
a

mosolyod megbocsát
s akkor is csak egy dolog éltet majd
a tûz a

lábad között
melybe bármikor
szívesen ugrok fejest
a kis

mennyországba
a nagy pokolban

←

fejet hajtok

igenis

fejet hajtok
az idõ elõtt
az istenek elõtt
a hadvezérek

elõtt
a politikusok elõtt
a tisztviselõk elõtt
a fõnökök

elõtt
a díjbeszedõk elõtt
a házmesterek elõtt
az idióták

elõtt

fejet hajtok
mert lefelé nézek
és látom
hogy az dagad

s fejet hajtok
mert így
jóval nagyobbat
ütök

←

meghalsz

most meghalsz
kedves barátom
s ez jó neked

s lehet
hogy ez jó
nekem is

meg az is
ha veled megyek

←

öregasszonyok

öregasszonyok
terepszínû kabátokban
rohannak a

gátakra
rohannak a balesetekhez
rohannak a frontokra
az

öregasszonyok
akik terepszín
az éj terepszínében
fogatlanul

elrepülnek
minket ültetnek
saját helyeikre
nevetve
én meg itt

várom
hogy az öregasszonyos fotó a hívóban
fehérrõl terepszínre

váltson
de az marad üres
rám sötéten mosolygó
kiürült tükör

←

kedves fiatalok!

ugráljatok ki fejest a vonatból
csücsüljetek fákon két

hétig
igyatok benzint, aszfaltot, sósavat
egyetek szögeket,

bicikliláncokat, villákat
másszatok síneken, sivatagban, körbe a

bolondok házában
röhögjetek egymáson, rajtam, az ördögön, az

istenen
szeretkezzetek pincékben, kamionokon, gyárakban,

irodákban
gyõzzetek az iskolákban, az utcákon, a

börtönökben
mosakodjatok cementben, mészben, vitriolban
feküdjetek

nõk alatt, vonatok alatt, diktátorok alatt
gyûjtsetek pénzt,

koponyákat, virágokat, könyveket
lõjétek fejbe egymást, a tanárt, a

szüleiteket
adjátok el a veséteket, a szomszédot, a vaktól ellopott

furulyát
táncoljatok a nyögésekre, a kacajra, az

üvöltésekre
rágjatok betont, dinamitot, székeket
beszéljetek a

szabadságról, az értelemrõl, az igazságról
csak ne érezzetek
és ne

gondolkodjatok

←

a gyárban

Jézus a gyárban dolgozik
Jahve a gyárban dolgozik
Buddha a

gyárban dolgozik
Allah a gyárban dolgozik
Sztálin a gyárban

dolgozik
Hitler a gyárban dolgozik
Chaplin a gyárban

dolgozik
Darwin a gyárban dolgozik
a kurvák a gyárban dolgoznak
a

pedofilok a gyárban dolgoznak
a herbáriumgyûjtõk a gyárban

dolgoznak
a szalvétagyûjtõk a gyárban dolgoznak
az õrültek a gyárban

dolgoznak
a normálisak a gyárban dolgoznak
a rendõrök a gyárban

dolgoznak
az apácák a gyárban dolgoznak
a menedzserek a gyárban

dolgoznak
a mentõsök a gyárban dolgoznak
te a gyárban dolgozol
én

a gyárban dolgozok
õ a gyárban dolgozik
mi mindannyian a gyárban

dolgozunk
és félve várjuk
hogy kijutunk innen

←

udvarias

nem
kérlek ne
nem akarok
meghalni
nem azért
csináltam

az egészet
nem azért
vártam
nem

azért
igazodtam
köptem-nyeltem
nem
kérlek ne
nem

akarok
meghalni
de
ha igazán ragaszkodsz hozzá
és okosan

megmagyarázod
akkor szívesen
lehajtom a fejemet
kamionkereked

elé

←

a katona levele

tisztelt egészégügyi bizottság
egy nem mindennapi problémával

fordulok a tisztelt címhez
végsõ elkeseredésemben komoly problémám

miatt
ugyanis a szolgálat elsõ napjaitól érzem, hogy lassan

összemegyek és egyre kisebbé válok
mostani méreteim már aggasztóak

hiszen hogy egy kulacsra felmásszak is
problémát jelent számomra

rugalmas testem ellenére
ami eleinte nem okozott gondot mert virgonc

voltam a tankbamászáskor
úgy el tudtam bújni egy sapka alatt hogy egy

szupertitkos konferenciát is kihallgathattam vagy az ellenség

megtévesztésére cincogva a sarokba futhattam
a gondok akkor kezdõdtek

amikor egy magas erõs undok katonatársam
disznó módon a nadrágjába

tett s ott tartott egész nap
hiába akartam kimászni
mihelyt

kidugtam a fejemet leköpött és visszatolt
sõt egy kis gatyagumival

odakötözött csúf szíjához s így lakhelyet változtattam
de az igazi

gondok akkor kezdõdtek
amikor katonatársam barátai elõtt elõvett
és arra kényszerített hogy katonadalokat énekeljek táncolva a polcon
amíg õk csablecsacsiztak
s ha nem voltak megelégedve produkciómmal
sörösüvegeket vágtak hozzám
leköptek s minden füstöt rám fújtak
s ami a legrosszabb
visszatettek a nadrágjuk különbözõ zsebeibe

ahol igencsak fuldokoltam
tisztelt doktor úr
azóta leültünk

katonatársammal hogy megbeszéljük a problémát
tulajdonképpen a

tenyerén ültem a fárasztó zsebmunkálatok közben
s barátom szerint az

egyetlen megoldás az
hogy nõvé változzak
tudom ez furcsán hangzik

de munkámat is már megszoktam
s ennek szükségét érzem, ugyanis ,ilyen

pici lévén, a kutyák-macskáktól kezdve
a baromfikon és szobaállatokon

át egészen a kis éles tárgyakig annyi minden veszélyeztet
s ezektõl

csak egy erõs mellettemálló katonaember tud megvédeni
egyébként úgy

érzem melleim valamicskét megnõttek és gyakran émelygek
olykor

sírhatnék nyomaszt
lehet hogy terhes vagyok ?
barátommal nagyon

szeretnénk egy kis lurkót, nem baj ha ugyanakkora lesz mint én,
azt

szeretnénk, hogy lány legyen, és fiú, egyben egy kis katonatiszt, aki

vígan énekel a polcon
ez leghõbb kívánságunk
szülni akarok ! szülni

akarok egy tisztet! egy tiszta tisztet akarok szülni!
ugye van megoldás

?
kérem válaszoljon

←

mindenkinek egyforma

mindenkinek egyforma
agyat egyforma
reménnyel

egyforma
félelemmel egyforma
önbizalommal

egyforma
tanácstalansággal egyforma
rugalmassággal

egyforma
alkalmazkodhatósággal

egyforma
alkalmazkodhatatlansággal
egyforma
alkalmazkodhatatlansággal

a kis spermiumok
idegesen sietnek-
versenyeznek – összeesnek

–
ugrálnak – ünnepelnek – gyilkonak –
isznak – adnak – vesznek –
gyilkolnak – gyilkolnak – gyilkolnak
egymáson csúszva rohanva
a

pályán
melyre
házakat – fákat – autókat
jó- és rosszpontokat

vetítenek

odalépek a
vetítõhöz
és kihúzom
a hülye fülét

de meg is rúgom

←

írni

írni
nem könnyû
neki
írni nehéz
nehéz ezek szavak
neki

összekapcsol
írni neki
nagyon nehéz
énneki
fáj írni
tüskéket
szembõl-fülbõl
nyelvembõl
kihúzni
neki írni

nehéz
nagyon nehéz
de lenni kicsi jó
tüskét kihúzni

nemírni
lenni
még rosszabb

neki megõrül

←

játékszer

az isten
összetört
játékszere vagyok

egy szakadt koton
egy darabjaira szétvert autó
egy betört

koponyájú hulla
egy kiló hús a kirakatban
egy elgázolt nyúl az

alagútban
egy megkeményedett néma száj

de az ördög se tud
mit kezdeni
velem

←

kant kirándul

Immanuel Kant már hosszú ideje érdeklõdött Magyarország iránt
ám

kimerítõ szakmai tevékenysége eddig nem engedte hogy meglátogassa kis

hazánkat
de a tavasszal nagy fordulat állt be életében akkor amikor

megismerkedett
Fatima Zetyiri albán népdalénekesnõvel aki

megparancsolta neki hogy ezentúl nyarait
igazi kikapcsolódással és

komoly helyváltoztatással töltse
így kerültek el elõször a Karlsruhe-i

Quelle Super utazási irodába
ahol egy kis magyar prospektus akadt a

kezükbe
lovasok halászlé paprikás csirke termálfürdõk fotói sorakoztak

a kis csúnyácska
de kedves szórólapon
s mivel Fatima egyébként is

szeretett volna közelebb kerülni hazájához
gyorsan rábeszélte a

tanácstalan bölcsészkirályt hogy töltsék nyarukat nálunk
gyorsan be is

fizették a kis utat s hamarosan már romantikusan összeölelkezve

nézték
az egymás után gördülõ bajor dombocskákat a vonatablakból
s

késõ délután megérkeztek a Keletire s mivel Immanuel nem találta

poggyászát
megkérdezte a kalauzt hogy az nem látott-e egy kis kockás

bõröndöt
mire az mosolyogva válaszolta hogy látott egy ilyet a vécében
majd beleharapott szendvicsébe és elment
Immanuelnek ismerõsnek

tûnt a szendvics mintha éppen az õ szendvicse lett volna
de mivel ezt

objektíve lehetetlenségnek tartotta nem gyanakodott
hanem elment

megnézni a vécust s közben azon gondolkodott
hogy vajon hogyan

kerülhetett az õ kis tatyója oda
felmerült benne a valóság kritikája

címû dolgozat megírása
de ezt hamarosan elvetette mert a vécében

megtalálta a kis kofferét
a pénze és szendvicsei nélkül majd az

étkezés metafizikája dolgozat is bukott
s hõsünk immár az álló

vonatból kiszállva az innen csak néhány percre levõ
Kalóztanya

vendéglõbe tartott kedvesével
az állomáson megcsodálta a peronon

csocsózó diákokat
felmerült benne a Játszma mint akarat és képzet

esszé megírása
de hamarosan letett errõl a tervérõl is
mert egy kis

precíz térkép segítségével hamarosan megtalálták szálláshelyüket
ahol a

ház tulajdonosai Fatimának kapásból állást kínáltak fel új énekes-zenés

mûsorukban
de õ gondolkodási idõt kért
megette Immauellel a

tányérukból rájuk csodálkozó halászlé-konzerv maradékát
és felmentek

szobájukba
ahol Immánuel egy új fogalommal találkozott: a lambériával
fel is merült benne azonnal a Lambéria, mint a valóság fátyla dolgozat

megírásának vágya
jegyzetelni is kezdett de Fatima miután kihányta

magát a körfolyosó korlátján visszajött
s ágyba rántotta a professzort

így a dolgozat megvalósítása késõbbre halasztódott
késõbb a kimerítõ

jazz-jógázást követõen azonban Immánuel nem tudott elaludni
csak nézte

bámulta a lambériát s egy pillanatban amikor már majdnem elaludt

észrevette hogy az megindul feléje
a lambéria lassan csúszott le a

padlóra és cápaként kezdett közeledni felé
alig észrevehetõ

sebességgel
Immanuel megijedt kiszaladt a konyhába és benyomott néhány

korty tüzes-pálinkát
majd visszanyerve bátorságát és rendezve

gondolatait hogy ez az egész egy képtelenség klotgatyában visszamászott

Fatimácska mellé
de mihelyt gyengülni kezdett figyelme a lambéria újabb

alattomos támadásra készült
ezúttal oldalról támadva s fokozatosan

nyúlva egyre hosszabbra
hogy fojtogató sálként hõsünket meggyilkolja
Immauel már iszonyú fáradt volt
de az ebédlõben lopott menzakést

utolsó erejével a lambériára ugorva a dögbe vágta megsebezve a gonosz

szörnyet
mire az visszavonult. s mozdulatlanul várt
mintha semmi

sem történt volna
Immanuel felébresztette Fatimát aki a történet

hallatán iszonyút rúgott az öreg professzorba elõvette kis bõrborítású

kulacsdíszes vibrátorát, elhelyezte lent és továbbaludt
Immanuelnek

meg maradt az élet-halál küzdelem
kirohant a konyhába s a gázórát

nézegetve értetlenül kiitta az utolsó csepp tüzest is
a literes

üvegbõl s a háta mögé vágta kritikai jegyzeteit és
a konyhakredencben

felfedezett pisztollyal a kezében
berohant a szobába
nézett és várt

de semmi se történt – nézett és várt de minden teljesen normálisnak tûnt
csak a trolibuszok nehézkes fékezéseit hallgatta és a közeli körház

egyik üvöltözõ betegét majd hirtelen megfordult s most a másik fal

lambériájának szegezte pisztolyát
de semmi se történt, a lambériaként

reinkarnálódott krokodilszellem örökre visszavonulni tûnt
le is feküdt,

sõt megjött a kedve a hancúrozáshoz, s a vonaton a magyar kupéban látott
mintás függöny iránt érzett izgalmának maradványaiból táplálkozva
felágaskodott mint egy mongol pej és vadul megrohamozta az alvó

asszonykát
s amikor már nagyban rángatózott és csapzott haja az arcára

csúszott
a lambéria újra megindult
a munkálkodó filozófus háta mögé

csúszott fel az ágyra, majd körülfogta a lábát
combját derekát de õ az

utolsó pillanatban, amikor már-már befalazottnak tûnt
felkapta a

revolvert
s mikor a lambéria már teljesen beborította arcát is

fojtogatva
Immanuel leadta pánikszerû lövéseit a hatalmas monstrumba
s akkor a dög lassan engedni kezdett majd lassan letöredezett Imáról
s végül valamennyire összekapva magát visszavonult a falra
a két

lövés által roncsolt lyukkal a hátán
ekkor Immánuel a pánik utáni

pokoljárás minden horrorjával kérte kedvesét
hogy ébredjen fel és

szökjenek el azonnal
Fatima azonban nem hitt egy árva szót az egész

történetbõl
de elmesélte hogy Koszovóban egyszer az egyik falu

jósnõjét megtámadta egy edényszárító
de nem hitte el s baromi butának

tartotta a történetet, sõt, miután idegesítette
a zaklatott öregúr

elhatározta, hogy elfogadja a tulaj állásajánlatát
s táncosnõ lesz a

következõ naptól kezdve s itt marad Magyarországon
Kant úr viszont

fogta kis kockás bõröndjét s kirohant a tanyából
gatyában törtetve a

csocsózó diákok között a Keletiig
ugrott fel az elsõ némethonba tartó

vonatra

←

új játék

elõször egy egeret
raktunk a kartondobozba
és ugráltunk rajta

tízig
majd a macskát nyomtuk
nejlonzacskóba és dobtuk le
a

tizedik emeletrõl
a kutyát két hétig
hizlaltuk csokival
majd a

konyhalámpára
akasztottuk
ezután rábeszéltük
a szomszéd

kislányt
hogy mossa meg
szemünk láttára
sósavval pinusát
majd hátulról fokossal
egy öregembert
vertünk fejbe
a

parkban
s legvégül
összebújtunk egy bokorban
elõvettük kis lila

kolbászainkat
s ügyeskedve levágtuk õket
majd egy csokis-dobozba

csomagolva
feladtuk postán
a maszatos cuccot
egy brüsszeli

címre

hamarosan megérkezett cserébe
a várva várt ajándék
az ezermester

újság
ingyen gördeszka-kerekekkel

←

várni

nagy
túl nagy
és túl nehéz
dolog
megtanulni

várni
várni-várni
csak várni
és várni
s amikor
már

elfelejted
hogy mit is
hogy is
hogy egyáltalán vársz
eszedbe

jut
hogy talán
szakadt újságpapírt
vársz a széllel

elszállni
s azt is nagy
túl nagy
és

nehéz
dolog
elhinni
hogy ezt
vagy azt
kellene

egyáltalán
várni

←

managér

gyûjteni szeretek
ezáltal idõt
takarítok meg
az idõtõl
de

én egy kicsit
mást gyûjtök mint ti
én embereket

gyûjtök
managéreket gyûjtök
például a becsöngetõ

porszívóárust
érdeklõdve kibeleztem
majd fejét
a fürdõszobai

vödörre ültettem
de nagy a gyûjtemény
sok fejem van
benne ott az

okos golfütõ-árus
a biztosító, az üzletkötõ
az autóárus, a kerítõ
mind-mind
hintáznak a házamban
a kamrában
a

gyerekszobában
a konyhában
mintha reményt ringatna
halott házban

a szél
s idõnként
egy-egy fejet
hordozható

gömböcként
leakasztok
hajába markolva felkapok
magammal a

temetõbe kiviszek
ott pléhdobozra állítok
s arra kényszerítve
hogy örökre engem nézzen
engem a potenciális vevõt
a gránitnak

rohanva
lefejelem sírkövemet

←

pénz

amíg pucéran fekszünk az ágyon
a pénz dolgozik
amíg bort

iszunk
a pénz dolgozik
amíg álmodunk
a pénz dolgozik
amíg a

munkások leesnek állványaikról
a pénz dolgozik
s a pénz a

kétmilliomodik bokszmeccse után is
harmat-frissen táncol

elõtted
ingatja gömbölyû farát – fényes nyakát
felkér egy

táncra
s lassú tûzön õrli fel hülye reménykedõ 10 dekás

szívedet
veszi el 3 voltnyi erõdet
szakítja be bõrödet
vágja

össze kezedet
dugítja el agyadat
s csak forgatja

közben
látszatpináját a fejed körül
amíg elértéktelenedett

rágócsontként
oda nem vet nevetve a tehetetlenségnek
majd táncol még

egyet hülye nagy melleivel
s miután végigégtél
és hamud

tanácstalanul próbál
megbarátkozni az utcasarok

kutyaszarával
búcsúzóul kiadósan rávizel
beül az autójába
és

röhögve elrohan

←

mondani

mondani
akartam neked valamit
de elfelejtettem hogy mit
mert

közben csöngettek
de nem jutott eszembe ajtót nyitni
mert éppen fel

akartam tenni
a tejfölt a polcra
de elfelejtettem
ezért

felemeltem a golyóstollamat
és egy üres lap elõtt ülve
gondolkoztam

azon
hogy mit is akarok
de mivel elfelejtettem
lehajoltam

megsimogatni
a képzeletbeli kutyát
de nem tudtam hogy hol is

lehet
ezért megpróbáltam
levenni a tejfölt a polcról
de az nem

volt ott
így visszaültem a szõnyegre
megsimogattam kis

hajacskáját
elfelejtettem a nevét
de kinéztem az ablakon
és egy

feliratot láttam
elrepülni a felhõk között:
Tedd vissza a tejfölt

!
így felálltam
kinyitottam a szekrényt
s habár elfelejtettem
hogy õ miért is van
belebújtam és ott csücsülök azóta is
hogy ne

felejtsek

←

folyó

nézem a folyót
a szádból elõtörõ szavakat
nem tudom honnan

ered
de szép
nincs miértje
eszembe jut az ágy
az alvó

folyó
s hogy visszafordíthatom
a folyót
amely belõlem ered
s

szép
nincs miértje
s annyiszor még
beléd lövi magát
medret

keresve

←

megadnék mindent

megadnék mindent
hogy egy napsugár lehessek
megadnék

mindent
hogy egy város nyílt tere lehessek
megadnék mindent
hogy

egy hallgató kõ lehessek
megadnék mindent
hogy egy csepp víz

lehessek
megadnék mindent
hogy egyszer megszólalhass
megadnék

mindent
hogy a mûlábaddal futhass
megadnék mindent
hogy még egy

napot itt lehess
megadnék mindent
hogy kisimult arcoddal
még

egyszer nevethess

←

vadászat

karcsi korán ébredt
vadászni megyek – gondolta
felhúzta

bakancsát
s átment gyulához a szomszédhoz
gyere velem vadászni –

mondta karcsi
hát jó, jövök – mondta gyula
s gyula is felhúzta

bakancsát
lementek a pincébe
kinéztek a pinceablakon
várták a

nyulakat, a mókusokat, a szarvasokat
de nem jött semmi
gyula köhögni

kezdett
csend legyen! ne köhögjél, elzavarod az állatokat – mondta

karcsi
gyula meg köhögött, csak köhögött
így karcsi fogta magát és

letépte gyula fél karját
hát hogy fogok én ezentúl bokszolni ? –

kérdezte gyula
de karcsi csak hallgatott és nézett kifelé
várta a

vaddisznókat, a farkasokat, a medvéket
de nem jött semmi
s gyula

újra felköhögött, karcsi meg dühbegurult s a másik fél karját is

letépte
hát most hogy fogok én sakkozni, enni, ruhámat összehajtani,

rakodni?
kérdezte sírva gyula
de karcsi rá se hederített
csak

kémlelte a delfineket, dinoszauruszokat, polipokat
de azok nem

jöttek
s gyula köhögött és köhögött
így karcsi fogta
s mérgében

teljesen szétszaggatta gyulát
majd darabjait a sarokba dobta
s

hazament aludni

így a vadászat befejezõdött

←

csend

csend van

huszonnégy napja
nem csinálok semmit

semmit, amit a világ diktálna

idõ van
napfény van
bor van

vicceket mesélek
a napfénynek
kezet nyújtok
a semminek
nem

várok semmit
és nem sajnálok semmit

minden itt van

bennem
a közelben
és
benned
a távolban

ugyanott

←

77 másodperc

77 másodpercem van
hogy kiüssem a semmit
s már fáj a karom

a semmit a szemedbõl
a semmit a szobából
a semmit az ablakon

túlról

vannak fiatalok akik mindössze fiatalok
vannak öregek akik mindössze

öregek
van egy csomó ember olyan amilyen
és semmi több

77 másodpercem van
hogy nõbebújjak
hogy semmitöljek
hogy

önigyak
hogy átismerjek

mert vannak másmilyenek akik mindössze másmilyenek
s vannak õrültek,

mosolygók, szenvedõk
értelmesek és érzelmesek
akik azok amik

van 77 másodpercem
hogy kiüssem a semmit
mielõtt bedarál

mindent
mielõtt bedarál engem is
mielõtt bedarálja magát

s maradnak majd fiatalok akik mindössze fiatalok
s maradnak öregek

akik mindössze öregek
s maradnak õk és semmi több
a valóság

addig is van még
77 másodpercem
hogy a semminek

körülöttem
üssek egyet-kettõt
s mivel egyre hosszabb ez az

idõ
egyre jobban fáj a karom
s várom addig

is
ülve-állva-járva
a semmit

ami a legtöbb
mit kaphatok

←

túl

egy szobában állok
egy tükör elõtt állok
túl hosszú a

kezem
túl rövid a lábam
túl görbe a nyakam
túl kocka az

állam
elkezdek röhögni
nem tudom kimenni
mert túl rövid az

eszem
túl hosszú a fejem
túl rövid a hátam
túl hosszú a

vállam
elkezdek röhögni
elkezdek köhögni
egy széket

keresni
nem tudok leülni
túl hosszú a lábam
lehajlik a

hátam
túl hosszú az orrom
túl hosszú a karom
a nyakam a

kabinom
a szemem az ablakom
helikopter leszek
levegõbe

veszek
helikopter leszek
levegõbe veszek

←

buszsofõr

nézem az utat
már évtizedek óta
nézem és zabálom a vonalat
fiatalok jönnek szembe
nyitott autójukból
röhögve és

csúfolódva
egy kicsit megütöm õket
õk sikoltozva vágódnak le az

útról
mi viszont döcögünk tovább
hátul egy nõ hányni kezd
egy

kisfiú röhög
egy német és egy fekete
magnót cserél mosolyogva
de

látom jönnek újabb arcok
nem is annyira fiatalok
õket is

megütöm
s az emelkedõrõl
õk is esnek lefelé
rettegve

rikoltozva
s nem értem miért is félnek
az örök álom nekik is ajándék
s kaptatunk felfelé
fel a hegy tetejére
és mentõautókat
és

rendõrautókat
és tûzoltóautókat
szorítok le
lökök le
a

szakadékba
s azok gördülnek lefelé szépen
én meg egyre

fiatalabbnak
egyre fiatalabbnak érzem magamat
a friss holtak átadják

nekem erejüket
soha még nem voltam ilyen
izgatott és

érzékeny
most mindent érzek
és most mindent tudok
ezért hajtok

neki a védõkorlátnak
és invitálom hosszú repülésre
kedves

utasaimat
az idõ szárnyas buszán
s várom felálló farokkal
hogy

belezuhanjunk
a semmi tengerébe
kis lázmérõként
szúrva azt

át
egy rövid pillanatra

←

firka

itt vagy mocsok
most elkaptalak
belenyúltam belsõ

ködömbe
látom összerázódtál
te újabb összekötõ
megtört

fény
el is illansz mindjárt
vagy nyomtalanul a hátsómon
vagy

kitépett nyelvemen
leszel a földbe gázolva
te kis

vécépapír-sikoly
mindjárt megfojtalak

←

fehér csepp

emlékvékony
szép arcod
mögött
mi van ?

a zöld folyadékoktól
fortyogó-rezgõ gyárban
az élet
újratermeli magát
tízmilliárd rabszolgával
s ráérõsen készül
a végsõ robbanásra

addig is
csak húzogatja, tologatja
s hosszú rezgés után
az

elõkészített pohárba
kicseppenti a gyíkot
a fehér cseppet

a magányba

←

futok

futok, futok
futok, futok
futok füvön
futok fán
futok

autó-
és bob-pályán
futok repülõn
repülõtányéron
futok

heverõn
belsõ adásban
futok vetítõn
tört üvegházban
futok

fejjel
futok lábbal
futok szemmel
futok szájjal
futok

télen
futok nyáron
futok, ugrok
befelé

zuhanok
futok-futok
nagyon sietek
hogy idõre
nálad

legyek
én vagyok
a szükséges szer
a feloldó szer
a

ragasztószer
a nyugtatószer
az ajzó szer
a frissítõ szer
a

kábító szer
a két lábon futó
élõ-óvszer
önóvszer
segítõ

szer
altatószer
kapjál be és fuss
kapjál be és fuss

←

végre csak

végre
együtt vannak
végre
egymásék
õk ketten
csak õk

ketten
végre
csak egymást látják
végre
csak egymásnak

könnyeznek
végre
csak egymást lélegzik be
végre
csak egymással

foglalkoznak
mert mindig is
csak egymásék voltak
s most

végre
kikapcsolják
egymás lélegeztetõ-gépét
s maradnak

mindörökre
csak egymásék
egymásék csak

←

amikor

amikor már
kiürül az udvar
s kiürül a ház
amikor már

égnek
a pocsolyába dobott könyvek
amikor röhögve
felvágod

melledet
kirántva dobogó szívedet
s késedet nekiszegezed
amikor

már
a pokol is elmenekült
a semmi kirakatából
s kongó ûr
masturbál
a semmi szelét
erõszakolva meg
az

erõtlenség
és tanácstalanság
számtanával
akkor lehelj

meleget
vagy hányjál vért
kezembe
én majd
a tiédbe
hogy

melegedhessünk
nyugodtan örüljünk

←

meghalt

meghalt a
szülõföldem

egyesek részvétüket nyilvánítják
adományaikkal
walkmanjükkel
fagyijukkal
használt

ruhájukkal
konzervjeikkel
babukkal

meghalt a
szülõföldem
de én is
meghaltam
walkman-t

hallgatok
fagyizom
használt ruhát
igazítva

viselek
konzervekkel farkasszemet nézek
babot továbbadom

meghalt a
szülõföldem
én is meghaltam
de a gyilkos se
érzi jól magát
walkman-t hallgat
fagyizik
lopott ruhát

visel
lopott konzervet árul
babot eszik

meghalt a
szülõföldem
s nincsen
semmi baja

a szúnyogok a hátán
walkman-t hallgatnak
fagyiznak
egymásról a

gatyát lehúzzák
s konzervet nyomnak egymás szájába
a babot meg

petárdaként
egymás fülébe
szemébe orrába
s legfõképpen
karóként egymás végbelébe
karóba-húzott végbelébe

hadd robbanjon !!!

←

induló

karcsi ha eszik
mindent megeszik
mind a két fülét
mind a két

lábát
mind a két kezét
mind a két karját
eszi a gyomrát
eszi

az orrát
eszi a háját
a ferde hátát
karcsi megesz téged
karcsi

megesz engem
karcsi megesz minket
felzabálja õket
megeszi a

füvet
megeszi a fát
megeszi a kocsit
megeszi a gyárt
megeszi a

földet
megeszi a glóbuszt
megeszi a holdat
megeszi az ûrt
s

nem marad már más
csak Karcsi a hõs
s lebegve marad
egünk

örökre

←

elõre

minden kép
minden ötlet
minden vágy
minden

gondolat
elõregyártott a fejben

minden találkozás
minden mosoly
minden megismerés
minden

eszmélés
elõrelátott a fejben

az égõ konc
a vége felé
már nem kérdez
és nem keres

elõreégett
és ráér

jól van
s közel

gépnek lenni jó

←

fehér könyvek

szép fehér könyvek
fehér fehérebb legfehérebbek
az

izzadtsággal, pánikkal, vérrel érlelt
idõ gyûjteményei
az unalom

barikádjain
megroskadt könyv-mániákusok
nagy kamikázé

harcosok
súgják egymás fülébe hogy
a fehér fehérebb

legfehérebb
könyvet keresik
ha nem találják itt
akkor majd jövõre

ott
ahol a lövés majd végül eldördül
s amikor majd minden

látogató
egy-egy könyvet emelve a halántékához
nem tudja már többé

elolvasni
a saját aláírását sem
akkor dördül majd el
a fehér

könyv
a fájdalommal fehérre koptatott
idõ gyûjteménye
melyet már

nem mer majd
rémületében ellopni senki
senki azt a fehér fehérebb

legfehérebb könyvet
melybõl a színes látszatok dzsungele kifakul
s

marad mindenkinek önnön naplója
saját halántékához emelve
dördül

majd el
a fehér fehérebb legfehérebb
abszolút testre szabott
üres

könyv

←

mindenki

mindenki meghal
és mindenki helyettesíthetõ

mindenki maga

←

arc

nézem az arcodat
melyen a vonások
tanácstalanul egymásba

gabalyodnak

kegyetlen

kegyetlenül buta

olyan, mint egy káposzta
de a káposzta szép

olyan, mint egy bokor
de a bokor barátságos

a vonalak menekülnének
de nem tudnak

a maszk mögött
egy magányos agy-gépecske
tízpercenként

kiveri
és magára szegezi a pisztolyt

a buta arc hallgat
és örökre magába zárja
a semmit
az

értelmetlen múlást

káposztás-bokros barátom
neked írom naplómat
neked
a semmi

tükrének

←

hatalom

ha nincsen hatalmam
a villamoson félrelöknek
fáradt-olajat

röhögve a fejemre kennek
fülemet sárhányóval

átszúrják
horgász-damillal kifeszítve rángatják

ha viszont hatalmon vagyok
meglepõ módon
fárasztóan

méltatnak
és a hátsó fertályt
behunyt szemmel
kínos

alapossággal
és félelemkeltõ átszellemültséggel
zománcosra

csókolgatják

az átmeneti idõszakok nyugodtak
mert ilyenkor
lehúzom a

redõnyt
szlovák detektívzenét hallgatok
és hülyérezavargászom

ágyamban
a vonzó Micimackót

←

szemle

kihorgásztam kabátomat
a park tavából
ragacsos

babakézzel
lefeküdtem a fûbe
helyette pihenni
energiát adni át
elfáradt barátomnak
mûlégzést vetek be
felfut a hátamon a só
megölömölelem õt
felhúzom fájdalomrúgóját
és berúgom a trafikba
elbújok egy bokorba
halált szimulálok
dominóra gondolok
megkeresem a konyhafuldokló zakót
magamrarejtem és zsebvizsgálatot

rendelek el
pici fehér alagutakat találok,
remegõ agydarabokat

helyes feliratokkal:
bicikli, pihenés, melegfül, postás,

zsírmosoly,
kalapút, gumiasztal, ölfotel, cipõforrás,

nadrágkémény,
puhafal, bádogég, mélyég, bádogég, mélyég,
mély ég,

mély ég

←

kétmagam

az egyik magam
fekszik az ágyon
lassan felül
sört bont
majd

kivágja az ablakon
az üveget
a szomszéd autójára
a másik magam
ezt rosszallóan nézi
tüntetõen feláll
elintéz 78

dolgot
megold 458 problémát
ír, beszél, mosolyog
csinosságnak

filozófiáról beszél
és hogy milyen nagyszerû a bor
de ekkor

felkel
a másik énem
elõkotor a vödörbõl
egy iszonyatos

csavarhúzót
s a türelmetlenkedõt
csavarjaira szépen szétszedi
a

részeket vödörbe teszi
a vödröt fölemeli
s hatalmas lendülettel az

ablakból
a szomszéd kocsijára dobja
visszafekszik
és sört bont

←

sakk

két ember ült a parkban
egy asztalnál
egymással szemben
nem

volt sakktáblájuk
ezért az ujjaikkal rajzoltak
képzeletbeli

vonalakat az asztalra
s mivel figuráik sem voltak
az egyik letépte a

másik karját
letette az asztalra
s bekötötte annak a sebét
a

másik meg letépte ennek a fülét
az asztalra tette
s leragasztotta a

sebét
egy tapasszal
s mivel ez eddig csak két figurát tett ki
a

másik ismét megindult
s letépte kollégájának
az ujjait
mindkét

fülét
orrát
kitépte haját
s kihúzta fogait
a másik meg

ennek
a

lábujjait
ajkait
nyelvét
fülét
farkát
s
fárasztó munka

volt ez
de érdekes
most már kezdhetnék a játszmát
de mintha

eleredne az esõ
s
egyébként is
már ideje lenne hazamenni
s nem

is olyan érdekes játék a sakk
fõleg így, hogy
a bábúk aránytalanok
ezért inkább lefekszenek a padra
és pihennek

←

takarító

a társadalom
sötét arcán
ablakot mosok

az ablakokban
magasak és alacsonyak
gazdagok és

szegények
öregek és fiatalok
veszekednek és

ordítanak
radiátorokat, szekrényeket,
könyveket és

gyerekeket
hajigálnak kifelé

mosom az ablakot
az egyre szarosabb ablakot
s az ablakban
magamat látom
mint pattanást
a hülye fejen

pattanok
pattanok el
a fagyott fej
szemgolyóján
s mosom

tovább
a vak szemet

←

szeretem az embereket

szeretem az embereket
simogatni
simogatni
simogatni
cirógatni
szeretem az embereket
simogatás közben
kicsit fejbe

verni
fejbe verni
fejbe verni
mert szeretem az

embereket
simogatni
a zuhanó betonblokkra
figyelmüket

felhívni
közben röhögve fejbe verni
és szeretem az

embereket
nézni
nézni
nézni
szolgálatukban
a

betonblokkot
fejjel felfogni
közben õket
mégis fejbe

verni
fejbe verve simogatni

←

ami

nyolcemeletes panel tetején
író és olvasó áll
s az író

megkérdi
– van valami lényeges
valami igazán fontos
a világon

?
az olvasó hallgat
szomorúan hallgat
végül visszaszól
–

szerintem nincs !
és szerinted ?
az író hallgat
nagyon mélyen

hallgat
szomorúan hallgat
– szerintem sincs !
válaszolja

zokogva
majd egymásra borulva
leugranak
a nyolcadik emeletrõl

←

alacsony

üres faluban
üres házban
felálló fasszal
harangozik egy

akasztott

üres városban
üres házban
villanyvezetékre húgyoz
egy

megfáradt dolgozó

üres hegyen
üres levegõben
üvölt
egy idióta szerzetes

alacsony
alacsonyabb
legalacsonyabb

←

szám

tudatjuk önnel
hogy mi
többes szám vagyunk
sokan

erõsek
okosak

megbízhatók
tiszteletreméltók
veszélyesek
behálózók
önt

megfigyelõk
önnel együtt
önért dolgozók

én viszont
tudatom önökkel
hogy egyes szám vagyok
egyes szám
egyes egyedül
forró fasszal
a kezemben
gatyában állva
nézem önöket
ideges hangyákat
hogy már mikor másznak le
meleg

vakkutyámról
önök
a címek, bizottságok,
intézetek,

testületek
biztosítók, zászlók
s nyelik le
az önöket meg sem

illetõ
egyes számot

←

kakilni

félek kakilni
nem akarok kakilni
belsõmet

darabonként
elveszteni
elõször tüdõmet,
majd májamat,

belemet
a lyukon kinyomni
vele agyamat, szívemet
a kõre

kenni
nézem a néniket
akik mellettem csücsülnek
hatalmas

üregjeikkel
tátongnak
tátongva pottyantanak alá
húsokat,

cafatokat
karokat, lábakat, szemeket
s sajnálom õket
hogy

lyukasak
örökre lyukasak maradnak
de megsimogatom õket
barna

hajukat
szomorú szemüket
s veszítek én is egy nagyot
hátul örökre
elõre szegezve
tekintetemet

←

tudományóra

a tudomány nagy
a tudomány összetett,
a tudomány 34 millió

részecskébõl áll
a tudomány 1OOOO órát vár
a tudomány az erdõben

bujkál
a tudomány parancsol
a tudomány 94 millió karambol
a

tudomány 12 millió buszülés
23 millió kisülés
ha a tudományt

meztelenül akarom
a tudomány fázik
kaszárnyából pálinkáért

kimászik
a tudomány zöld
fejen termõ traktorföld
a tudomány

ugat
titkos verébnyelven mutat
a tudomány könyörög
szeretetért 3

hétig köhög
a tudomány karcsú
hat melle lassú
rajta egy tiszt

csücsül
rakétát kilõni készül

←

sajnos

ennek a gyönyörû nõnek
van egy kis hibája
olyan szerencsétlen az

orra
sírását unalmasan nyomja
és sajnos az a másik
az a férfi

is
olyan jóképû
és mégsem sikeres filmszínész
s a gyakori

fogmosás ellenére is
büdös a szája
s még annyian
nem lehetnek
ideálisak
tökéletesek
lenyûgözõk
nem

lehetnek
manökenek
masiniszták
detektívek
vagy

igazgatók
csak valakinek a valakijei
gyermekigazgatók
és

képzeletkurvák
és senki
sajnos senki sem
igazán érdekes
vagy

tökéletes
habár mindannyian
keressük a csodát
de ez így

jobb
ahogyan van
így sokkal jobban
és kézzelfoghatóbban

tudjuk
utálni egymást
s maradunk egymásnak
rokonai a

csúfságban
s így tudjuk csak igazán
kiszúrni azt
ami mindenkin

halálos célpont

szemünk fénye

←

barátom

van egy barátom
aki mindig elõttem fekszik a földön
nappal is

éjjel is
s én is le-lefekszem mellé
megpróbálok elaludni
de ha

elalszom
azt álmodom
hogy én fekszem õelõtte
s õ a fejével

harangozik
és a hátával
és a lábával
és a karjával
s a hangok

megrezdítenek
meglendítenek mindent
s remegni kezd a ház
a

berohanó gyerekek
a berohanó rendõrök
a berohanó titkárnõk
s mi

együtt emelkedünk fel
szállunk fel a magasba
népesítjük be az eget
s lebegünk egymást kezét fogva
s halkan brummogunk
fetrengünk

fönn
az égi padlón
örökre álmatlanul
egyetlen harangba
egyetlen mozdulatba
záródva össze

←

baleset

igen
sajnos bekövetkezett
a közúti baleset

négy halott
egy egész család

a feltevések szerint
a hátul ülõ kisfiú
megmerevedett farkát

ijedtében,
hogy ez valami betegség jele
megmutatta az elöl ülõ

anyjának
mire az apa hátranézve
nekihajtott a fának

vagy a hátul ülõ lány
nem tudta kinyitni
az üdítõs-üveget
és

a flaskóval idegesen
fejbe vágta
az autót vezetõ
édesapát

vagy az anya
ivott mérget
mert a

vízvezeték-szerelõ
visszautasította
ráncos melleit
s holtan

dõlt
a szabályosan kormányzó
férjre

vagy a családapának
lett elege
a befizetendõ

számlákból
vásárlásokból
üzletelésekbõl
titkárnõkbõl
s rohant

neki
vadul röhögve
száznyolcvannal
a közeledõ
kamionnak

←

a konyhában

a konyhában áll
meztelenül bokszkesztyûvel
s néz maga elé
nézi

az ûrt
az étert
a semmit

ez itt a világ
látom már mi is a világ
vagy mi is a világ egy

része
mert a világ egy része én vagyok
tulajdonképpen a világ is én

vagyok
de itt elõttem
most nincsen semmi
az ég világon

semmi
ezért megütöm
megütöm és kiütöm
habár a semmi

erõs
erõsebb mindennél

majd erõsen ütni kezdi
bokszol a levegõvel
belegabalyodik és

beleragad
izzad a szorítástól
izzad és csap
utolsó erejével

is
alulról, oldalról
felülrõl, alulról
végül holtfáradtan
lihegve csapódik
a konyhafalhoz
s míg várja az utolsó

menetet
a mindent eldöntõt
a semmi aláírást kér tõle
õ meg

udvariasan odakarcolja

meg fogsz halni

←

nevem

tisztelt bácsik és nénik
önök okosak kimértek
bölcsek

átgondoltak
távolbalátók és igencsak megértõk
én meg csak
egy

kis önkéntes orvos vagyok
van egy trükköm
amellyel kilépek az

idõbõl
és jól érzem magam
mindaddig amíg
okoskodó bácsikákat és

nénikéket
nem látok okosnak és kimértnek
bölcsnek

átgondoltnak
távolbalátónak megértõnek tûnni
mert abban a

pillanatban
elõveszem alsó távcsövemet
és vérnyomásmérõ

sikolyomat
felkészítem belsõ szirupomat
s miután megvizsgáltam a

beteget
feszült injekciómmal
elõrebökök
és õrült

Micimackóként
tekerek befelé
majd sietek lelkiismeretesen
a

következõ betegemhez
hisz annyi van
hogy alig gyõzöm

←

dobolok

dobolok a gerincemen
sikolyt lövök ki a fülemen
meredekre fújom

az eget
zongorává szerelem a testemet

dobolok a gerincemen
arcom a kártyalapom
sikolyommal ablakot

betörök
üstökösön üvöltök

dobolok a gerincemen
fûrész hegedül a fejemen
beleimen

gitározok
gerincemen dobolok
gerincemen dobolok
gerincemen

dobolok
szállnak ki a sikolyok
szállnak ki a sikolyok

←

Harcsa Karcsi

fekszik a kádban
harcsa zakóban
csodálkozik
mennyien

sietnek
idegesen

ide-oda-amoda
mûzakókban
mûproblémákkal
mûmosolyokkal
mûpályákon
õ

itt fekszik
saját kádjában-holtágában
termálhalként
melynek

kopoltyúját cigarettaparázs süti
mint ahogyan valaha sütötte
az ütés

vagy a csók
horgászújságot olvas
most szezon elõtt
az emberek

éppen
most kapnak szívrohamot
a szárazon
vagy éppenséggel

nyernek
a folyómeder mélyén egy üdülést
„Dolgozz vagy

meghalsz!!!”
ordítja rá hatszáz mongol tévébemondó
az úszó

fürdõszobában
õ meg lök még egy keveset
a sérületlenül elcsalt

csaliból
a gázbojler már majdnem robban
meg akarja csókolni
végre

forrón
az új botok, új csalik
cikket olvassa
miközben csönget a

postás, a rendõr
a tûzoltó, a házmester
a takarítónõ, az

ingatlanközvetítõ
a közvélemény-kutató, a sírásó
mindenki ordít,

idegesen ordít és mutogat
a sírásó meg akarja csókolni
megint meg

akarja csókolni
nem nyit ajtót
látja az újságban
fiatalok

horgásznak
nevetnek s jó új botjaik vannak
kiránduló autóikkal

perzselik fel az utat
a szíveik helyett
az öreg harcsa nem vén

harcsa
bojlerszeretõ masiniszta meg
iszapos kádjában
szõke

fröccsöt-fröccsent
szomszédja gesztikulációján csodálkozva
a csapot

megnyitja
pipáját félrerakja
a ciánt megcsókolja
lassan tüdõre

szívja
s az agy végsõ homályában
utolsó álmában
autóját

begyújtja
hatalmas menekülésben
üldözött rohanásban
autóját a

hídról lehajtja
korlátjait kiszakítja
lent a kádban
hasát az

égnek emelve
továbbúszva

←

tanulj

tanulj meg lélegezni
tanulj meg felállni
tanulj meg

állni
kezedet felemelni
próbálj meg nézni
fotelként

ülni
tanulj meg megfagyni
hajó alatt végigcsúszni
tanulj meg

kõvel
a fejed helyén
a hegyrõl legördülni
tanulj meg

meghalni
fejedet meggyújtani

ég a fejem
ég el a fejem
elég a fejem
elég
ég el
égj

velem
ég velem

←

köpj

köpj a tenyerembe
hogy megérintsem kis tüdõdet
köpj

nagyot
hogy melegítsem ólomtokodat
köpj, köpj
hogy simogassam

hûlõ tömlõdet

köpj a tenyerembe
hogy lecsukhassam üres szemedet

←

vég

itt a vég
fáradt vagy
és üres
itt a vég
tettél amit

tettél
de minek
itt a vég
tulajdonképpen
nem tudsz

semmit
itt a vég
tulajdonképpen
sohasem tudtál semmit
itt a

vég
sohasem fogsz
megtudni semmit
itt a vég
mert nincs

semmi
nincs semmi
amit a világtól kapva
megtarthatnál

←

itt hagyom

itt hagyom a lavórt
itt hagyom a gumihattyút
itt hagyom

összekötözött kenyeremet
itt hagyom a világító kabátomat
itt hagyom

a beszakadt háztetõt
itt hagyom gyomorgyáramat
itt hagyom belsõ

esõmet
a rajta elinduló csónakot
itt hagyok mindent
itt hagyok

mindent
mert könnyebb vagyok
mert könnyebb vagyok
könnyebb

vagyok
könnyebb vagyok

←

tavasz

szar a
faszra
tavaszra

←